Örökség, nem örökség. Mit tennétek ebben az esetben?
Adott egy öreg házikó, ami még az utolsó élő nagyszülő (tulajdonos) idejében eladásra került.
Akkor a tulajdonviszonyok a következőképpen alakultak: 1/2 nagypapa, 1/4 unoka (elhalálozott gyerek után), 1/4 élő gyerek.
A negyedeket az örökösök az elhunyt nagymama után örökölték.
A ház a nagypapa kérésére még életében eladásra került, ebben tulajdoni hányad alapján kapta meg mindenki a neki járó pénzt. Ezt követően a nagypapa kérésére ügyvéddel megállapodás köttetett, hogy az ő részét a még élő gyerek kapja meg.
A nagypapa sajnos elhunyt, a másik "örökös" pedig három hónappal a temetés után tartja a markát, hogy neki még jár ebből a pénzből.
Jogilag nyilván nem. Hagyatéki tárgyalás sem volt, mert halálára a nagypapa nevén már csak egy havi nyugdíj maradt, erről a család lemondott.
Node erkölcsi szempontból ti mit tennétek?
Neheztelnétek-e ha nem kapnátok abból a pénzből, pedig számítottatok rá?
Nem jár semmi a másiknak; az ember életében annak adja a pénzét, akinek akarja. Akár egy vadidegennek is adhatja.
Nem is kellett volna eleve számítania rá.
Én nem alapozom az életem örökségre.
Ha ennek ellenére bármit is öröklök, az jó, de Sosem számolnék vele.
A dolog nem ilyen egyszerű, mert ha elhalálozás előtti 10 éven belüli ajándékozásról van szó – a többi örökös leszármazó köteles részt igényelhet.
Szóval az unoka kérheti a kötelesrészt a másik gyerektől.
Igaza van a 4-esnek.
Bele kell számítani a papa neked adományozott pénzét a hagyatékba jog szerint.
A köteles rész az annak az 1/3-a, amit örökösként kapott volna, tehát a pénz felének 1/3-a. Ennyit tud rajtad behajtani. Akkor is így lenne, ha végrendeletben csak rád hagyta volna és a másikat indokolatlanul kihagytátok.
Kivéve, ha érdemtelen az öröklésre.
Még annyit tennék hozzá, hogy ez csak akkor van, ha a másik örökös hivatalosan érvényesíti ezt a jogát, szóval nem automatikus. Olyan helyzetben van, mint egy hagyatéki hitelező.
Azzal, hogy tartja a márkát, még nem jogosult a pénzre, de ha jogi útra tereli, akkor meg fogják neki ítélni a köteles részt.
Én a viszonyunktól függően döntenék. Ha jóban vagyunk, odaadnám a köteles részt, ha nem, akkor megvárnám, amíg kötelezőnek rá. Lehet, hogy nem is jár utána.
"Ezt követően a nagypapa kérésére ügyvéddel megállapodás köttetett, hogy az ő részét a még élő gyerek kapja meg."
Ezt én úgy értelmezem, hogy a két örökös, a gyerek és az unoka aláírt ügyvéd előtt egy megállapodást, hogy a gyerek kap meg mindent a nagypapa után, tehát lényegében az unoka "lemondott" az örökrészről.
Családban is volt ilyen, dédim még életében ráíratta nagymamámra a házrészét - ő gondozta, testvérei nem tudták - és ők is írtak egy megállapodást, hogy ők ezt elfogadják, hogy megkapja mamám és nincs követelésük.
Ha ilyen volt a megállapodás, akkor nem jár neki semmi.
8. "mert ha lemondott, akkor gondolom nem követelőzne"
Ha épp nagy szüksége van a pénzre, próbálkozhat...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!