A szüleim érzéketlennek tartanak, mert hülyeségnek tartom a temetést. Engem taszít ez az egész szokás, nem tudom, miért nem lehet ezt megérteni?!

1.hülyeségnek tartom a temetést

2.nem egy undorító temetőben tisztelem őket

-------------------------------------------

Keversz te itt valamit. A 2 érthető, elfogadható, de az 1-ben az látható hogy nem tudod mit jelent "megadni a végtisztességet" - Tisztelettel kifejezni, egy kortól, helytől, időtől függő formát (szertartást, rítust) adni annak, hogy egy élő ember elment a holtak világába, elhunyt.

Ez a világon az emberiség kultúrtörténetében mindig, mindenkor, mindenhol (!) fontos volt, tehát elég tudatlanságra valló, hogy "hülyeségnek tartod"

3 dolog ami az ember ÉLETÉBEN döntő: születés-nász-meghalás = az embereknek mindig fontos volt, minden közösségben, társadalomban megünnepelték szertartás keretei közt.

Legalább annyit fogj fel kezdetnek, hogy ez a veszteség feldolgozásának része az élők számára.

Az a végső búcsú. Sokaknál ott "tudatosul", hogy nincs többé.

Viszont én sem szeretem a temetéseket, mert nem arról szól amiről kéne.

Inkább arról, hogy ki hogy öltözött fel, ki mennyire sír vagy miért nem sír. Milyen koszorút vett és kinek a neve van ráírva...

Életükben nem is kedvelték egymást, évek óta nem beszéltek de úgy zokog, mintha a legfontosabb személyt vesztette volna el.

Sajnos mostanában voltam 1-2 temetésen és ezt láttam. 😞

De nagy lázadó valaki.

Akkor gondolom a szüleidnek te is elnéznéd, ha ezek után bizonyos dolgokat nem tennének meg neked-érted, mert untatja, taszítja őket. Lásd pelenkázás, gondolom anyád nem örömmel rózsaszín ködfelhőben takarította a szarodat, amikor kicsi voltál. Lehet nekik jól esne, de ha már ennyit képtelen vagy megtenni értük, akkor nincsen miről beszélni.

Mint tesóm, aki a nagymama temetésére bacott eljönni, de a pénze az kellett azért neki.

Én teljesen megértelek téged, Kérdező.

Én temetésre mindig elmentem, de utána soha többet nem látogattam egy sírt sem. Mi értelme?

A fizikai testet már rég megették a férgek, a lélek pedig már rég továbbállt. Ha pedig beszélni akarok velük, akkor fénykép, gyertya és meditáció, semmi értelme ezért kimenni a temetőbe.

En azert nem szeretem a temeteseket mert szamomra felkavaroak ezek a bucsuszovegek es akaratlanul megkonnyezem, akár élő/holt szerettemet juttatja eszembe h milyen kár lenne ha nem lenne, vagy kár volt h elment.

Megertelek, de fogalmazhattal volna maskent is.