Miért nem vesz az apám komolyan?

Talán beszélj anyukáddal. Tudom, ő ki akar ebből maradni, ő ugyan nem beszél vele erről, oké. De akkor ne "védje meg tőled" apádat, amikor épp próbálsz vele beszélni, ne mondogassa, hogy ne nyúzd. Talán ha tudja, hogy milyen komoly gond ez neked, nem akadályozza meg.

Vagy nem lehet, hogy anyukád titokban valamiért nem akarja, hogy ti jóban legyetek? Önzésből, féltékenységből (nem úgy), kisajátításból, akármi.. És ezért teremt olyan helyzetet, hogy ne tudjatok beszélgetni, és ezért hárít.. Csak egy kérdés, nekem fogalmam sincs persze.

Mégegy dolog. Megfordult már a fejedben, hogy konkrétan erről a problémáról próbálj beszélni a fateroddal? Hogy úgy érzed, ő nem vsz téged komolyan, pedig te már nem vagy kamaszgyerek, hanem felnőttél, ugyanakkor neked hiányzik ez az apa-lánya-kapcsolat. Vagy ez necces? nem feltétlen személyesen.. Mondjuk ha írnál neki egy levelet? Akár ímélben, akár postán, ahogy neki kézenfekvőbb. Vagy hülyeség? Nekem azért jutott eszembe, mert ugye személyesen mindez a leírtak alapján kb lehetetlen, meg valszeg úgysem tudna semmi értelmeset mondani rá. Az írott kommunikációnak viszont megvan az az előnye, hogy ráérsz átgondolni a mondandód, és érzékletesen kifejezni, logikusan felépíteni. És ha levélben vársz tőle választ, akkor ezek az előnyök őrá is vonatkoznak.. hátha írni jobban tud. Persze nem bizts hgy jó ötlet, lehet hogy közben egy érzéketlen arrogáns emberről van szó aki kiröhögne emiatt. De hátha nem.

Mint irtad, nem vele nöttél fel, ezért egyszerüen nem tud mit kezdeni veled, mert lát egy fiatal nöt, akihez alig van valami kapcsolata, aki a gyereke, de akit alig vagy egyáltalán nem ismer. Régebben teljesen elutasitottad, és egyzserüen nincs meg az az alap, amire egy felnött tipusu apa-lánya kapcsolatot fel lehet épiteni. Ezen kivül zavarban van, erre utalnak azok a viselkedési formák, hogy nevetgél, jópofáskodik, kicsit idétlenül - anyád meg mintha nem is akarná, hogy jvauljon a helyzet köztetek.

Neked kell kezdeni - és amit valaki irt, hogy levélben, az nagyon jó ötlet, mert egyrészt átgondoltan le tudod irni, hogy mit akarsz, meg hogyan gondolod, másrészt nem lerohanás-szerü a dolog.

Az természetes, hogy anyáddal tartja inkább a kapcsolatot, elvégre ök egy korosztály és egy ideig együtt is éltek, igy van közös témájuk. Veled csak akkor lesz, ha elöször felépitetek valamiféle közös bázist. DE az nem természetes, hogy anyád kisajátitja öt.

Találkozzatok máshol is, anyád nélkül, esetleg valamerre kirándulni, vagy egyéb olyan programot tervezni, ahol nem tömegben vagytok (mert úgy nehéz komolyan beszélgetni), akkor nincs olyasmi, ami eltereli a figyelmét. (Természetesen ehez elöbb tisztázni kell, hogy ki mit is gondol: erre jó a levelezés)

Egy felnőtt ugyanúgy hiányolhatja a szüleivel való normális kapcsolatot, ha az valamiért hiányos. Bárkit zavarhat.

A levélírósat én írtam, de ez hogy elhívod valahová, ez is tökjó ötlet. Akkor nincs ott anyud, és nem tud elmenekülni:) Valami olyan helyre hívd, ahol tudtok dumálni, de nem jön zavarba. Akár egy söröző is jó, ha isztok kicsit, lehet, hogy oldottabban tudtok beszélgetni. De előtte talán érdemes tisztázni (akár levélben), hogy ez a távolság téged zavar, akkor kevésbé lepődik meg, hogy elhívod.