Miért nem vesz az apám komolyan?

24 éves lány vagyok, a szüleim elváltak. Apám eljár látogatni, de többnyire ilyenkor is csak anyámmal beszélget, hozzám egyszer jön csak be, akkor is pár percre, meghallgatja, hogy mi volt, csinál egy félmosolyt, hogy "hehe, komolyan?", de féllábbal már megy is ki közben. Ha vmit akarok neki mondani, azt is csak futólag hallgatja, ha leültetném, hogy most komolyan szeretnék beszélgetni, akkor elvicceli, nevetgél, hogy hűű de komoly valaki, na mi lehet már olyan fontos, mond 1-2 mondatot, és többet nem, áll fel, akkor is, ha szinte meg se beszéltük, mert neki ez a válasza és kész. Mindennel ez van. Anyám is jön ilyenkor, szól, hogy ne nyúzzam őt. Tényleg, pár mondattal több már nyúzás lenne, persze.

Anyámmal teljesen komolyan tud beszélgetni, meghallgatja, ad a véleményére, nekem meg szinte soha semmiben. Nem vele nőttem fel, gyerekként is felsőbbrendűsködött velem, kamaszként meg egyenesen utáltam, ha bele akart szólni, hogy mit tegyek és mit ne, hiszen nem ő nevelt, néha beesett az észt osztani, nekem ugyan ne tegye. Egyszer emiatt meg is ütött.

De még most sem vesz komolyan. Anyám véleménye gyerekként és most is az volt, hogy védjem meg magam, ő ugyan nem szól apámnak. Én meg hiába védem meg magam, ha szinte kinevet.

Telefonban ugyanez van, egy hónapban egyszer felhív, míg anyámat minden héten. Akkor is csak igen-nem, aztán leteszi. Én így meg nem hívom. Miért lehet ez?