Mit jelent az, ha egy felnőtt ill. kiskorú gyermek nem mondja a szüleinek azt, hogy szeretlek?

Nálunk gimis koromig nem volt szokás ezt mondani, akkor lett egy padtársam, aki minden nap megöl élt és azt mondta, hogy szeret. Nagyon fura volt, de jó is. Úgy egy évvel később próbáltam meg mondani anyukámnak és akkor ő is kimondta és nagyon jó volt, onnantól sokat mondtuk egymásnak. Korábban én is azt hittem, hogy az a jó, ha nagy ritkán mondja az ember, mert akkor súlya van, de azóta arra jutottam, hogy nincs boldogabb dolog, mintha a szeretet megszokott dolog az ember életében.

Amikor anyukám meghalt, egy picit megnyugvást adott, hogy annyiszor mondtam el, hogy szeretem, amennyiszer tudtam.

A vőlegényemnek is minden nap mondom, a testvéreimnek mindig, ha beszélünk és a barátaimnak is el szoktam mondani időnként.

A nővérem tragikus hirtelenséggel halt meg 34 évesen és bármikor elveszíthetek bárkit.. Ezért ha úgy érzem, akkor kis is mondom.

"Korábban én is azt hittem, hogy az a jó, ha nagy ritkán mondja az ember, mert akkor súlya van" - Én nem azért mondom ritkán, mert úgy gondolom, hogy akkor súlya van, nálam ez nem így függ össze. A szüleim nem mondták sem nekem sem tesómnak, a nagyszüleim szintén nem mondták (na, mondjuk anyai nagyanyámtól sok bántást kaptam, szóval... mindegy...), egyszerűen ebben nőttem fel, és ez vált természetessé az elmúlt bő 3 évtized alatt, hogy nem mondjuk ki. Éppen emiatt van nagyobb súlya, ha kimondom, mert ezt nálunk nem szokás mondani a családban. Ettől függetlenül másképp kimutatjuk a szeretetet a szüleimmel egymás felé, meg a tesómmal is, csak nem tesszük még hozzá szóban is.

Különben is, nem elég egyszer kimondani? Ha változik, majd szólunk... :-D

13 szerintem nem baj, csak azt mondtam, hogy nekem bejött ez a dolog és jó mondani meg hallani is.

Nem akarok senkit megtéríteni :)

Elég egyszer is, de nekem jobb többször. :)