Azt szeretném tőletek kérdezni hogy szerintetek mi az a maximális idő amit egy párkapcsolat elbír, ha a pár tagjai nem látják egymást, és nem tudnak találkozni?
Nekem párom most külföldön van.
Mi megegyeztünk, hogy szakítunk, mindenki megy a maga útján nem gátoljuk egymést, és ha újra összeér az utunk akkor együtt kell lennünk!
Hát szerintem ez attól függ, hogy a kapcsolat mennyire erős illetve hogy milyen közeg vesz körül..
Ha pl egyedül dolgozol a déli sarkon, a párod meg az északi sarkon vágja a jeget, és közben csak kéthetente egy levél, vagy csak morzézni tudtok.
Akkor szerintem ha 5 év úlva találkoztok sem fogtok tudni elszakadni egymástól!!
Ha másképp közelítem meg, akkor az akaraterőtökön is múlik, azaz hoyg mennyire akarjátok beengedni a jelenlegi munkakörnyezetet hogy hatással legyen a kapcsolat dolgaira, vagy mennyire tudjátok különválasztani a magánéletet a munkától..
Én ezzel mindíg úgy vagyok hogy munkahelyem lehet 1000 de egy életre szóló társam csak 1 !!
És mit ér majd a karrierem meg a jó munkahelyeim, ha utánna nem lesz kivel meleg pudingot szürcsölni a hintaszékben a kandalló mellett, és beszélgetni a régmúlt időkről..
:):)
Ha két ember valóban szereti egymást,és nemcsak a szex tartja össze őket,akkor a kapcsolat MINDENT kibír,még a hosszú távollétet is.
Ez függ a szexuláis beállítottságtól is. Akinek kell a mindennapos szex,nincs elég önuralma, az előbb-utóbb keres magának partnert. Akkor is,ha úgy érzi,hogy szereti a távollévőt.
De nézd a dolgot a másik szemszögből is.
Most remekül megvagytok,jó a kapcsolatod stb. de az egymás iránti érzéseitek nem elég mélyek ahhoz,hogy kibírjon ilyen hosszú távollétet,bár még hisztek benne. A távollét bebizonyítja,hogy a kapcsolat mégsem tartós,és elválnak utaitok. Ez természetesen csalódás lenne.
De ha együtt maradtok,nem használjátok ki a mostani lehetőséget, akkor nem is tudtok meggyőződni az érzelmeitek mélységéről. Ha pedig ez igaz,akkor nagy a avlószínűsége annak,hogy előbb-utóbb (akár évek múlva) elválnak utaitok.
Kicsit bonyolultan írtam,de remélem érted amit akarok mondani.
A mondás szerint a pudding próbája az evés,én belevágnék a helyetekben.
Ha igazán szeretitek egymást akkor mindenképpen ki bírja ezt a próbát a szerelmetek. Megbízol benne, szereted, terveztetet hosszabb távra is? Ő is így gondolja?
Ha a válaszod igen, akkor nem kell aggódnod. Ott a Skype, van webcamera és ha nem is a legjobb megoldás de legalább valamilyen szintem tudjátok egymásban tartani a lelket.:)
először is mindenkinek nagyon kösznöm a véleményét,nagyon jó ez az oldal hogy sok embertől kapjunk visszajelzést és véleményt!
Nos több gondolat is van bennem.
Először is nekem szimpatikus ez a gondolat hogy a puding próbája az evés,köszönöm a comment írójának,bennem is megfordult...ez mindenképpen egy perdöntő bizonyíték lenne amellett hogy kitartunk és egymásnak vagyunk teremtve.
Nos a kapcsolatunk,úgy érezzük és erről kölcsönösen beszélgettünk párommal,elég erős...nem a szokványos értelemben: 2 éve vagyunk együtt,a párom külföldi,én 22 éves vagyok évfolyamtársak...a párom egy teljesen más,afrikai kultúrából jött...rengeteg mindenen mentünk keresztül és sok mindent megtanultunk eddig egymásról.Sok vihart kibírtunk,igen volt benne botlás az ő részéről,de itt tudjuk hogy mindig ketőn áll a vásár,én is hibás voltam benne...azóta úgy érezzük sokat fejlődtünk.
Én személy szerint ezt a lehetőséget magam miatt szeretném kihasználni:úgy érzem hogy bizonyítanom kell magamnak hogy boldogulok egy teljesen idegen környezetben,emelett szeretnék tapasztalatot szerezni látni egy kicsit a világot...nem sok időre,ezért is gondoltam fél évet(amolyan önmegvalósítási-önismereti akció is ez egy kicsit a részemről)...úgy érzem ez valahol még a határnál van...a párom idősebb 28 éves sokkal több mindent látott és tapasztalt,természetesen tudnánk tartani a kapcsolatot.
Tudom hogy kitartana mellettem,mert sok nehézségen mentünk keresztül és mindig egymásra találtunk,nem tudtunk egymástól elválni...lehet hogy hülyén hangzik,de én végzetszerűnek érzem a kettőnk kapcsolatát(ő is hasonlóképp látja,nem az én rögeszmém)...habár rengeteg kultúrális különbség van köztünk és ez eddig ki is jött a kapcsoltunk során...de elég sokat meg is oldottunk belőlük úgy érzem, és nagyon szeretjük egymást.
Mindketten hosszútávon tervezünk:szeretnénk összeházasodni és családot alapítani...stb.
de van bennem félsz is rendesen:úgy érzem ez természetes egy kicsit,talán nem kellene aggódnom...tisztában vagyok azzal is ha a munka mellett döntök akkor ez is benne lehet a pakliban,hogy vége lesz(mégha most talán nem is tűnik úgy) és ettől félek mert nem szeretném elveszíteni,viszont úgy érzem ki kell próbálnom magamat az életben.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!