Ti mit szólnátok, ha a párotok rátok szabná a pénzt? A nő két gyerekek van otthon, a férj vállalkozó. A férj szerint a nő túl sokat költ ezért napi pár ezer forint őt ad neki bevásárlásra.

A saját pénzemet én magam osztom be, de speciel összetenném a két kezem, ha jutna napi pár ezer forint elköltésre... :D

Annak nem örülnék, ha a férjem korlátozni akarna, nyilván, de azért ez annyira nem kevés pénz. Főleg, hogy gondolom emellett azért járnak nagybevásárolni, stb.

Inkább a kommunikációval van hatalmas gond, felnőttek között nem így kéne működnie, hogy majd a másik beosztja, ha nekem nem megy, hanem megbeszéléssel, közös döntésekkel.

Ha ezt nem sikerül letisztázni, akkor valóban a kapcsolat rovására mehet.

Jogos is lehet, simán, volt olyan exem, aki az összes pénzét elszórta minden hülyeségre - de úgy képzeljétek el, hogy 150 ezerből 2. héten már szinte nem volt neki (rezsibe kértem tőle 20 ezret, ennyi).

Aztán jött hozzám "kölcsönért" és húzta a száját, hogy naponta adok neki 2000-et, ossza be.

Még én voltam a szmét, mert ő képtelen bánni a pénzével :D

Ezt szerintem is meg kell beszélni. Ha a nő szül, akkor a pár egyik tagjának egy darabig mindenképpen otthon kell maradni a gyerekkel és ezzel bizony azt is vállalni kell, hogy az egyik fizetés kiesik, csak az egyik fél dolgozik, valamilyen szinten eltartja a másikat (hacsak nem megoldható, hogy a gyerek mellett otthonról dolgozzon) és kevesebb pénzt kell beosztani. Ezt szerintem normálisan meg lehet beszélni és ki kell számolni, hogy mire mennyi jut. Én pl. szintén havonta járok kozmetikushoz, fodrászhoz, körmöshöz és az is előfordul, hogy napi szinten vásárolok, ruhákból sem csak a legszükségesebbeket veszem meg, hanem azt is, ami csak úgy megtetszik, mert ez megtehetem és jut rá bőven. Azért ez egyébként szerintem sem valami durva dolog, mert tudtommal az élet nem a nyomorgásról és a túlélésről szól...Ugyanakkor, ha valami miatt spórolnom kellene, mert mondjuk csökkent a bevétel, de nőttek a kiadások, akkor azt meg kell tenni és szelektálni kell, hogy mi a fontosabb, mire van nagyobb szükség. Kommunikációval ezt meg lehet oldani.

Ugyanakkor az, hogy odadobja elém a pénzt, kiszámolja, hogy nekem ennyi “jár” és megszabja, hogy mikor, mit, mennyiért vehetek, az nem működne...Abban a pillanatban otthagynám a francba, de eleve próbálnék nem is belekerülni egy ilyen helyzetbe. Szerintem ennek egy önzetlen segítségnek kellene lennie, elvégre a gyerekét nevelem, akit közösen vállaltunk és tudtuk, hogy mivel jár stb., nekem ne játsza az agyát és ne akarjon visszaélni a helyzettel.