Ti szeretitek a keresztszüleiteket?

Nagy a távolság és alapvetően más az életszemlélete a két családnak. Jól elvagyunk, örülök ha jönnek vagy mi megyünk de felszínes velük a kapcsolatom.

15/l

A keresztapám régen jó fej volt, de kb 16 éves lehettem amikor gyökeresen megváltozott. Azóta nagy ívben tojik arra hogy mi van velem, és ami a legszomorúbb hogy a saját gyerekeivel sem foglalkozik semmit, holott a lányának nagy szüksége lett volna rá még régen, de kb cserben hagyta őt.

Már lassan 10 éve hogy semmit nem tudok felőle, mert a volt feleségét, a gyerekeit elhagyta, ahogyan ők utálják is, látni sem akarják.

Keresztanyámmal semleges a kapcsolatunk. Még kicsi voltam amikor ő messzire költözött és azóta nem is láttam sokáig. Már fel sem ismertem őt amikor újra előbukkant és bekerült az életembe. Igaz nem vagyunk annyira jóba, de rosszban sem vagyunk, néha elbeszélgetek vele és ennyi.

Anyum testvérét, és feleségét igen. Gyakran találkozunk, bár egyre ritkábban. Sokat voltam ott gyerekként. Az unokatestvéreim közül, az ő lányukkal jövök ki a legjobban.

Anyum unokatestvérét, és annak férjét már kevésbé szeretem ..nem is mondanám szeretetnek.

Gyerekként többször láttám őket, de akkor is 3-5ször egy évben. Most ha összefutunk elbeszélgetünk, de nem keressük egymás társaságát ..még közösség oldalakon sem vagyunk ismerősök.

Anyum barátnője a szomszédom volt sokáig, őt nagyon szeretem mind a mai napig. Ő nagyon régen elvált a férjétől, de még együtt voltak amikor engem kereszteltek, tehát a keresztapám. De őt nem ismerem, talán 4szer ha láttam életemben.

Keresztapám apám öccse. Igazából semleges-félek tőle volt a viszonyunk gyerekként is (évente 2-3 alkalommal találkoztunk), már akkor is túl sokat ivott, azóta ez alkoholizmussá fajult. Egyik unokatesóm gimis ballagásán ő is részt vett (én voltam kb 13 éves), majdnem ököllel arcon vágott, hogy anyámra hasonlítok külsőre és kiköpött mellém a földre. Melléksztori annyi, hogy apám egy este kijelentette, hogy van valaki más az életében, másnap valószínűleg szabadnapot vett ki, mert minden mozdíthatót (még a tűzhelyet is, tv, számítógép stb) elvitt és nem volt hajlandó a telefont se felvenni (lakást bútorokkal együtt anyám örökölte).

Keresztanyám anyám húga. Őt gyerekként nagyon szerettem, meg a férjét is, majd született egy gyerekük és nagyon "elkapatták". Toppantott egyet a lábával, hogy nem adtam oda neki a saját rajzomat és én kaptam a pofont, meg odaadták neki a képet, hogy nyugodtan firkálja össze. Meg a kutya nekem engedelmeskedett, így elkezdte ütni a kutyát, aki megmarta, emiatt elaltatták... Szóval próbáljuk semleges viszonyt tartani, de unokahúgom ugyanilyen 19 évesen is. Természetesen nem az ő hibája, mindig valaki befolyásolja naiv lelkét.