Hogy tarthatom magamnál a gyeremekeimet? Volt feleségem majdnem egy évi angliai tartózkodás után vinné el őket. Hölgyismerőseim javarésze szerint nem lettek volna képesek így magukra hagyni a gyerekeiket.

Azért én meghallgatnám a feleség verzióját is.

Lehet, hogy épp azért ment ki 1 évre, hogy annyi pénzt gyűjtsön, hogy gondoskodni tudjon a srácokról. Persze ők ezt egyértelműen elhagyásként élik meg. És azt is érdekes lenne tudni, miért váltak el, de van egy sejtésem...

Üdv az olvasóknak!

Én eddig nem írtam, és nem szóltem bele ebbe az egészbe, de úgy érzem eléggé érintett vagyok a dologban. A fiúkat én nevelem 10hónapja, nap mint nap én foglalkozom velük, és feladtam a munkám hogy itthon tudjak lenni velük. Anyuka 2009 októberbe úgy ment el hogy novemberbe viszik ki a fiúkat és vigyázzunk rájuk, amit természetesen elvállaltunk. Október végén jött egy telefon hogy nem tudja vinni őket és oldjuk meg! A fiúkat akkor Debrecenből átköltöztettük Székesfehérvárra és új iskolába írattuk őket. Természetesen minden hivatalos papírt nekünk kelett inézni, mert anyuka ki akarta kerülni a hivatalos szerveket. (pl: gyámügy, kivitelhez semmi papírt nem intézett el és be sem jelentette hogy külföldre akarja őket vinni)

Anyuka már ha lehet annak hívni, a gyerekenek azt mondja hogy számukra én csak egy idegen vagyok, és a gyerekeim akikkel nap mint nap együtt vannak, együtt kelnek, feküdnek és játszanak azok is idegenek.

A 2 kicsi olyan szinten össze van nőve azóta hogy egymás nélkül még WC re is alig mennek el. A 2 nagy pedig oszatálytársak lettek és együtt tanulnak, lecét együtt csináják és mint két 12 éves kamasz megtudnak beszélni mindent még így is hogy fiú-lány -ról van szó.

Itt annyira beilleszkedtek hogy barátaik vannak és nem szeretnének újra költözni, újra másik iskolába menni.

Sajnos az a legnagyobb problémánk hogy nekünk nem is mondd az anyjuk el semmit, hanem a fiúk amit mondanak csak annyit tudunk.

Januárba hogy itthon volt, első szóra, a nagy hóba vittem őket a reptérre hogy láthassa őket, meg mikor ment vissza szintén mi mentünk pestre a gyerekekért.

Ha én külföldön lennék és hazajönnék nem 1 hét múlva szólnék a gyerekeimnek hogy itthon vagyok, hanem első utam hozzájuk lenne.

Talán anyuka párjáról annyit hogy szerinte a férjemnek annak idején inkább kisszéket kellett volna faragni és nem gyeret csinálni és most nem lenne ennyi gondjuk. (10 évvel fiatabb az élettárs anyukánál) És nem felejetik el közölni velünk soha, hogy nekik a gyerektartásra szükségük van, mert valamiből élniük kell.

Én nem csak a fiúkat féltem hanem a saját gyerekeimet is mert ha anyuka elviszi őket 4 gyermek sérül, nem is beszélve arról hogy nem várom el, de legalább egy köszb*** talán járna azért hogy a gyerekeire vigyázok, és nem csak a szidás.

Azért kíváncsi lennék, miért váltak el...

Tudod, egy nő általában azért mer bevállalni egy gyereket, pláne többet, mert van egy társa aki támogatja anyagilag is. Szóval ha az anya magára maradt a férj "vélt vagy valós hűtlensége" miatt, esetleg mert nem bírt tovább nyelni, ugyanakkor a gyerekeit szereti teljes szívéből, nem ítélkezem rögtön ha egyedül nem tudja gondjukat viselni. Azért ha jól számolom, a válás után jó 1 évig nála voltak a gyerekek, és biztos vagyok benne, hogy nyomós oka volt ár, hogy külföldre ment pénzt szerezni. És arra is nyomós oka lehetett, hogy nem tudott 1 hónap után a gyerekekért jönni.

Lehet, hogy alkalmatlan szülőnek, mert egy anya önmagában a mai fizetés-viszonyok közt főleg gyerektartás nélkül valóban alkalmatlan, de emberileg nem hiszem hogy az volna!

Ha arról van szó, hogy félrekefélt és ezért vált el tőle az apa, az más, akkor jöhet a kígyó, béka...De ha esetleg a férj hozta őt ilyen nehéz helyzetbe a viselkedésével, akkor ne sírjon itt nekem...

Szép dolog, amit az új feleség tesz az idegen gyerekekért, de azért ne vegyünk már minden érdemet el az anyjuktól úgy, hogy még mindig nem ismerjük a teljes sztorit! Végülis csak megszülte és sok-sok éven át nevelte őket, valami köze van talán hozzájuk?

Ha anyagilag nem áll úgy, nem feltétlen az ő hibája a mai világban!

Hogy igazából mi is volt a válás oka?

Az hogy a páromnak volt egy nagyon jó barátja, aki először a gyerekeknek az apa barátja volt, majd később a keresztapjuk (nincsennek is megkeresztelve), és mikor párom munkát talált az igaz az otthonától 300km-re, de rendszeresen járt haza és küldte a pénzt a gyerekeknek, addig a keresztapából hálótárs lett, még apuka épp dolgozni volt és csak hétvégente tudott hazajárni.

Nem voltak anyagi gondjaik, mert mind az anyai és mind az apai nagyszülők segítették őket mint anyagi mint természetbeli juttatásokkal is. (hús, tojás, zöldség stb.)

Angliába a nagymámától kapott pénzen mentek ki amit felújításra adott nekik (2 millió).

Egy válás 2 ember hibájából van ez tény, és egyik sem tökéletes. De az nagyon érdekes hogy a gyerekek most hogy megnyiltak elmesélték, hogy még az anyukánál voltak meg volt tiltva hogy beszélhessenek, mert ami akkor otthon volt náluk az minden titok, és hogy a házba csak anyucika ordubálhat mert ő dolgozik és fáradt mindig.

A 7 éves gyerek folyamatosan bevisilt éjszaka,(heti 2-3 alkalom) és mióta nálunk vannak érdekes móson az utóbbi 6 honaba ez 1x fordult elő. Mi nem akartunk pereskedni, de a gyerekek nem szeretnének elmenni, ők kérték hogy hagy maradhassanak.

Én is anya vagyok és ha szeretne az édesanyjával lenni biztos hogy nem akadályoznánk meg benne Őket.

Ha egy gyermek sírva kér hogy Ő veleünk akar maradni akkor zavarjam el hogy neki az anyja melett a helye? Nem egy tárgy hogy ide-oda dobáljuk őket, és évente váltanak lakhelyet és iskolát.

Anyuka most épp a gyerekkel üzent hogy mikorra pakoljuk össze a cuccaikat, és bucsúzzunk el tőlük, mert az életbe többet nem láthatjuk Őket. Szerintem ha kis becsület is lenne benne akkor legalább telefonon felhívná a páromat és megbeszélné vele, és nem a gyerekektől kellene megtuni hogy Ők mit is szeretnének.

Ön erre mit lépne ha ilyen helyzetbe lenne?

Én vagyok az, aki írt utóbb is.

Szóval a felesége csalta meg Önt? Ha azért tette, mert 300 km-re kellett mennie, hogy ellássa őket, az nagyon undorító dolog. De én mivel még mindig nem ismerem az ő oldalát, nehéz így ítéletet mondanom. Én is sokszor érzem a párom mellett azt, hogy nem szeret már nőként. És ilyenkor elbizonytalanodom és előfordult már, hogy egy másik srác megkavarta a fejem. Én nem csaltam meg a párom, csak olyan mély elkeseredésben voltam vagy fél évig miatta, hogy valóságos megváltás lett volna számomra egy új szerelem. Én nem tudom, hogy ön hű volt-e hozzá 300 km-ről is, sokszor a férfiaknak egész más fogalmaik vannak a megcsalásról, mint egy nőnek. Szóval nem tudom, hogy miért csinált ilyet a felesége, és mélységesen elítélem, ha valóban csak a távolság miatt tette. Ez olyan, hogy nekem tavaly nyáron nagyon sokat kellett dolgoznom munka után egy örökölt ház rendbetétele miatt, és én akkor költöztem össze a szerelmemmel. Minden nap este 10-re értem haza, és ekkoriban nagyon elhidegültünk egymástól. Mint utóbb kiderült, neki nem tetszett az, hogy én annyit dolgoztam, de hát nekem nem volt választási lehetőségem, és a mai napig fáj, hogy akkoriban úgy viselkedett. Tulajdonképpen szerintem azok alatt a hónapok alatt kiszeretett belőlem, legalábbis nem olyan már semmi, mint volt. És mit tehettem én erről az egészről? Azért szeretett ki belőlem, mert dolgoznom kellett?

Persze nem tudom, mennyi időről van szó, sajnos hosszabb távon az ilyesmi a legtöbb kapcsolatot kikezdené. Én a hatalmas önbizalmammal tutira képzelődnék, hogy a párom 300 km-re megcsal, stb. És ez akkoris elhidegüléshez vezet, ha nincs alapja.

Én azért, hogy gazdag legyek, nemhogy a gyerekemet nem hagynám el hónapokra, de a kutyáimat sem. Ha arról van szó, hogy nem tudok nekik enni adni, az más, akkor lehet hogy még a sarokra is kiállnék. De gazdagságért, azért soha.

És ha a gyerekem határozottan azt mondaná, hogy nem akar velem élni, elengedném.

Ennyi a véleményem a hallottak alapján.

Sok boldogságot kívánok.