Mit gondoltok arról, hogy egy fiatal házaspár (a férj 27, a feleség 22 éves) úgy akar gyereket vállalni, hogy a nő szüleinél laknak és nem terveznek saját lakást vásárolni?

Jó le lettem pontozva. Természetesen én nem vetem el a generációk együttélését, ha a felek jól kijönnek egymással. DE! Ehhez mind a két két fél részéről kell egy bizonyos hozzáállás. (Már az, hogy 22 évesen nem vállalok úgy gyereket, ha nincs meg bizonyos egzisztenciám. Előtte egy kicsit gyűjtögetnék, élnék. De ez felfogásbeli különbséget is jelent. Én nem tenném.) Kiindulópontnak nem rossz, de jön egy életkor mind a párnál, mind a szülőnél, ahol már kényelmetlenné válhat a dolog. Én nem általánosítok, mert régen is jól ment ez a dolog egy darabig, de úgy volt az élet rendje, ha már család akkor az külön család. Nem a saját szüleivel alkot egy családot, hanem a párjával és a gyermekével. Én ezt nem értem. Van aki valóban nem tud elszakadni a szüleitől, valaki meg csak anyagi megfontolásból tesz ilyet, valaki meg a szülők hatására dönt így. Hozzá kell tenni, hogy a mai világban nehezebb már megteremteni a közös jövőt, de nem lehetetlen. Én nem tudnám magam önálló teljes értékű független nőnek mondani magam, ha szüleim nyakára szülnék (még akkor sem, ha nem kérném őket, hogy segítsenek anyagilag vagy a gyerek nevelésében) és még a férjemmel anyámékkal élnék. Férjes asszony a szüleivel él. Ez paradoxon. Persze én a szüleimmel úgy vagyok 27 évesen, hogy jobb távolról szeretni, mint közelről gyűlölni. Ők is és én is már egy másik világ vagyunk.

Nekem az ilyen emberekről az a véleményem, hogy többségében érdek vezérli őket. Ott a szülők háza, berendezzük belakjuk, mert úgy is a miénk lesz. Anyám segít a gyerek rendezésében, nevelésében. Anyagilag is támogatnak (még akkor is, ha beleadnak a közösbe, mert nem mindegy hogy csak rezsit fizetsz vagy törlesztőt vagy netalántán albérleti díjat.) Az ilyen ember nem akar megküzdeni a saját dolgaiért, majd másét elveszi...

Mi a párommal keményen félre teszünk minden fillért, hogy saját házat tudjunk venni. Nekünk is felajánlották a szülök, hogy így meg úgy, de nem kérünk belőle. Ez nem jelenti azt, hogy nem tudnánk alkalmazkodni, de egy idő után kényelmetlen lenne és konfliktusra adna okot.

Szóval ha már volt annyira felnőtt a hölgyike, hogy 22 évesen férjhez menjen, akkor váljon le a szülőktől minden értelemben. Ne csak rázza a rongyot, hogy családja van, de otthon él a saját szüleivel. Egészségtelen. Sokat elárul a hölgyemén felfogásáról.

Ha pl gyűjtenének még, de már 10 évvel idősebbek lennének, akkor azt mondom oké.

Így nem.

Spóroljanak, van még idejük is gyereket vállalni.

Az is röhej, hogy nincs bennük ambíció, hogy jobb legyen és saját lábukra tudjanak állni.

Semmit nem gondolok róla.

Én az anyósommal lakom, 22 éve. Após betegsége miatt költöztünk ide az albiból kicsi gyerekkel, így volt praktikus, meg volt oldva az ápolása. Aztán a halála után itt maradtunk. nincs vita, jól kijövünk egymással, az albi árából meg inkább a gyereknek vettünk lakást, mikor elment továbbtanulni...

Intelligencia kérdése, ki tudja kezelni az együttélést.

Mindenki úgy éli az életét, ahogy akarja.

Mi már akkor külön éltünk a szülőktől, amikor még nem is ismertük egymást párommal és eszünk ágában nem volt velük lakni, főleg nem gyereket vállalni a nyakukra. Utálnám, ha közös háztartást kellene vezetni és valaki mindig "belekotyogna" a dolgainkba, gyereknevelésbe, életvitelünkbe. Még a fürdőből se mehetnék ki meztelenül...

A másik oldala, hogy a szülők vajon mennyire vágynak újra a gyereksírásra, éjszakai kelésre, hisztikre? Van olyan ismerős család, ahol 3 szobán osztoznak 6-an (nagyszülők, szülők, 2 kisgyerek). Az "öregek" sokat panaszkodnak, hogy nincs egy nyugodt percük se, nem tudnak pihenni, ha pl. betegek.

Egészségesebb külön szerintem.

Ha nincs mas lehetoseg akkor oke.

Mi is ugyan ennyi idosek vagyunk a felesegemmel es az o szuleinek vagyunk de csak atmenetileg mert iden megyunk alberletbe. En konkreten nem szeretnek ugy gyereket hogy meg nem lakunk kulon. En ugy nottem fel hogy nagymamaval laktunk, nem volt rossz de a gyerekemnek olyan eletet szeretnek hogy ne a nagymama nevelje hanem ha akarja akkor meglatogatja de mi szeretnenk nevelni.