Van olyan családtagotok, aki állandóan kioktatgat Titeket?

Apám folyamatosan azt hangoztatta mennyire szar vagyok, soha nem viszem semmire, nem lesz semmi belőlem. Szerencsére már meghalt így nem szidalmaz.

Anyám mindig tanácsot adott, igyekezett sugallni mit tegyek. Utólag azt bánom hogy nem rá hallgattam sok dologban.

A rokonságnak szokása a "mi mindent jobban tudunk" hozzáállás. Mikor elkezdtem dolgozni akkor miért csak 180-at keresek, mikor lesz "rendes" munkám...holott az volt. Mikor diplomázom le, mikor végzek a sulival, mikor lesz barátnőm. Mindig jön valami elvárás.

Manapság ritkán beszélek velük, meg "beindult" az életem így nem okoskodik senki.

Anyám. Másfél éve nem lakom a szüleimmel, de havonta 2 hétvégére hazanézek. A lehető összes dolgomba belepofázik, hogy miért ezt a ruhát veszem fel, miért járok edzőterembe, miért festettem be a hajamat, kik a barátaim és mit csinálnak aztán XY-al nem kéne beszélnem, felhántorgatja hogy régen a mostani párom előtt milyen exeim voltak és jobb lenne ha szakítanék a jelenlegivel, hogy visszamenjek a gazdag kabriós fazonhoz (aki ráadásul megcsalt sokszor)

Anyós. Falun laknak és sok szárnyast meg disznót tartanak. Én rá sem bírok nézni azokra (csak a csirkemellett eszem meg), amit ők főznek, mert utálom a sertéshúst, a baromfi meg nagyon rágós + minden úszik a zsírban és az olajban. Mindig ossza az észt, hogy pedig milyen egészséges ez a házi, saját vágású étel, és ennél finomabb nincsen a világon... :D Nem érti,hogy miért veszek magamnak a boltban teljesen mást, miközben ott a sok finomság a hűtőben. (Legelőször, amikor ott voltam kaptam egy elég komoly hasmenést valami sz_rtól, amit azért ettem meg, hogy ne bántsam meg. Kórházban is voltam, 2 hétig feküdtem otthon)