Ti befogadnátok a hajléktalan volt férjeteket ha ápolásra szorul?

Nem. Ha a gyerekeid ennyire aggódnak érte, akkor dobjatok össze egy lepukkant egy szobás albérletre neki. Az is sokkal olcsóbb lenne, mint hogy a nyakadon éljen.

A helyedben én is nagyon két tűz között érezném magamat, de bocsássa meg az ég, hogy nem vagy hajlandó elb***ni az éveidet egy olyan valaki miatt, aki semmilyen módon nem képes tenni saját magáért. Neked nem feladatod őt megmenteni. Akkor sem, ha a saját hibájából az utcán fagy meg.

Így, amiket írtál róla, így nem.

Ha nagyjából egy rendes, normális ember lenne, csak valami miatt mégis elváltatok, de semmi kárt nem okozott neked illetve a gyerekeidnek, akkor is csak átmenetileg a gyerekekre való tekintettel. Hiszen így egy kedves ismerős kategóriába esne.

De így, hogy ártott neked az ivászattal, mert piára költötte a pénzt, és még most is alkesz, így biztos, hogy nem.

Nyilván egyszer szeretted és fontos volt neked, ezt teljesen megértem.

De eltelt 15 év, ő más utat választott, fontosabb volt neki az alkohol, mint te és a saját családja.

Egyszeri botlást én még elnéznék, na de hogy több évtizeden keresztül ez fent álljon.

Kizárt.

Ő valóban egy idegen neked. Ha a gyerekeidnek sem jelent semmit, akkor ne fogadjátok be és kész.

Az a baj, hogy aki ennyire mélyre jutott, abból kicsi eséllyel lesz újra normális ember.

Mi a garancia rá, hogyha befogadod , akkor nem fogja ellopni és eladagatni a holmijaidat?

Mi a garancia rá, hogy tényleg leteszi a piát és nem fog többet inni?

Mi a garancia rá, hogyha meggyógyul akkor elmegy dolgozni és elköltözik majd tőled?

Nagyjából semmi, feltehetőleg a nyakadon maradna.

Ha önszántából hagyott el, a piát választotta akkor én nem segítenék.

Ha miattam került volna az utcára(én hagytam volna el és szándékosan kisemmiztem volna),akkor dolgozna a lelkiismeret és befogadnám.