Nálatok is hangzavar van ha együtt a család? Ha igen, Titeket nem zavar?

Kajálni járnak haza?:)

Helyedben vennék egy fejhallgatót. Olyat, amit tudsz használni a tévéhez (hosszabbítót is) és máris nézhetsz filmet, vagy zene mellett tanulhatsz.

Helyzettől függ, bár hozzánk nem járnak át hetente kétszer, inkább csak ünnepekkor meg évente pár alkalommal vannak nagyobb családi összejövetelek.

Többnyire nem zavar a zsivaj, örülök, ha együtt vagyunk és van egy kis pörgés. De ha épp én nézném a tévét vagy beszélgetnék valakivel, és közben ordítanak, akkor azért rájuk szólok. Vagy ha valaki lefekszik pihenni, olyankor is bosszantó a hangoskodás.

Érthető, hogy munka után az ember fáradt, pihenne, nem akarja este 9-ig hallgatni a gyereksírást meg a hülye hangokat. :) Én igazat adok neked.

Ilyenkor menj be a szobádba, csukd be az ajtót, fülhallgató/fejhallgató, vagy füldugó, aztán pihenj, tanulj, filmezz.

Ha a barátod nem ér rá, elmehetsz mondjuk sétálni egyet, vagy boltba, vagy parkba (ha jóidő van), esetleg könyvtárba, plázába, kávézóba, művelődési házba... biztos vannak felétek is ilyen beülős helyek.

Nálunk valahol rosszabb és jobb is (csak évente 5-6 alkalommal van ilyen).

Nálunk az a kimondatlan elv érvényesül, hogy aki hangosabban ordít az beszél. Szóval amikor a másik fél próbál hozzáfűzni valamit, akkor át kell kiabálnia a monológot folytató egyént. Majd egyre emelkedik a hangerő, míg végül mindenki úgy beszél, hogy teljes erőből ordít... 14 fő a közeli család (elsőfokú unokatesók, bácsikák-nénikék, nagyszülők, szülők).

Emellé társul a roppant "olaszos" vérmérséklet. Nem telik el úgy egy ünnep, hogy valaki ne csapdosson ajtókat, hogy azután azon keresztül kiabáljanak. Tányértörések, ugató-őrjöngő kutya, teljes hangerőn a tévé (mert valaki nézi és megint veszekedés, ha lehalkítja/kikapcsolja, mert bár nem volt a szobában ő nézte és azért ilyen hangosan, mert nem hallja a többiektől!). Napestig sorolhatnám.

Káosz, nem a jó fajta.

A tesóm és én inkább apánk vérmérsékletét örököltük (aki lelépett gyerekkorunkban), nem ordítunk, nem ismételjük magunkat, de talán pont ezért van az, hogy amikor megszólalunk, akkor mindenki elhallgat és figyel.

A szobám szent és sérthetetlen, tesómmal szoktunk visszavonulni beszélgetni. Ha valaki bejön a szokásos hangerejével azzal közöljük, hogy ne kiabáljon, csendesebben.

Bár egyébként se vagyok szószátyár típus, de antiszoc se, vannak barátaim, szoktam beszélni, nincs semmi bajom, szerintem neked se...