A szüleim egyszerűen nem hagynak élni! Kihez forduljak segítségért?

Anyámnak lett új párja és össze is költöztek, de azóta elviselhetetlen a viselkedése. Természtesen tiniként sem volt meg engedve semmi, de most megint próbál mindenbe beleszólni.Úgy gondolta ha már ő másik városba költözik akkor ne legyünk messze, ezért vett egy panel lakást nekünk kb. 15-20 percre maguktól. Itt kezdődtek a problémák, mert úgy jöttem ide hogy rám fogja iratni a lakást, amint a másik el lett adva, de a mai napig az ő nevén van. Mindig amikor jön hozzánk vagy mi megyünk akkor valamibe biztos hogy beleköt, ezért már félek találkozni vele. A párom az meg egyenesen inkább kerüli, mert olyanokat mond róla amiket már nem bír elviselni. 3 éve élek együtt vele és féléve vagyunk házasok. Hamarosan megszületik első gyerekünk is. Ezek ellenére anyám mégis azt mondja rá hogy csak kihasznál, érzelmileg zsarol és családom ellen fordít. Szeretnénk elköltözni, mert a férjemnek a volt főnöke szívesen alkalmazna minket a hamarosan megnyíló üzletében. Beszéltünk itthon erről, de azt kaptuk válaszként hogy én és a gyerek maradunk. Mondtam neki hogy nem szeretném hogy a kicsi is olyan ritkán lássa az apját, mint én, tehát hogyha ő megy akkor én is akarok. Ennek is egy csomó kiabálás volt a vége és közölte hogy betudja bizonyítani hogy nem vagyok beszámítható állapotban, ezért kérvényezi azt hogy a gyámsága alá vehessen. Soha egyszer sem adtam rá okot hogy ilyet tudjon tenni. Barátaim nem nagyon voltak, mert az iskolán kívül máshova nem mehettem. Egyedül annyi a bűnöm hogy én nem kitűnően érettségiztem le, mint az öcsém, hanem hármasokkal. Anyám mindig azt mondja hogy csak jót akar és hogy szeret, de a megnyílvánulásaiból sosem ezt érzem. Hogy hozzak egy példát is: Amikor megismertem a férjemet akkor rendesen bemutattam és mindennel vártunk, amíg el nem jött az idő. ( Egymásnál alvás, szex és hasonlók ). Szünet volt épp, amikor a párom anyukája meghívott magukhoz, mert már rám is kíváncsi. Megbeszéltem mindent anyával hogy akkor fent alszunk és minden rendben is volt, mert rábólintott. 2 nap múlva csörgött a barátom telefonja és egy magánnyomozó kereste azzal hogy az én anyám eltűnt személyként kerestet vele, holott az volt a kikötése hogy minden este hívjam fel. Oké meg is volt és azzal magyarázta a dolgokat hogy én az ő engedélye nélkül mentem fel hozzájuk, ezután persze párom anyja pipa lett és utána haza is mentem.

Ilyeneket csinál anyám és kb már félek találkozni és beszélni vele. Ma reggel is szinte kiabálva hív fel hogy beszéljem le apám lakótársával hogy mikor megy holnap meglátogatni őt a rehabon. Anyám szerint morci voltam,de csak annyi hogy ugye keveset alszok a gyerek miatt vagy félek hogy mi lesz másnap és nem aludtam sokat, ezért azzal rám vágta a telefont azzal hogy ma velem sem lehet beszélni, inkább leteszi.

Apám ötször kapott agyvérzést kisebb - nagyobb időközökkel és ezért néha be kell feküdnie, mert teljesen lebénult. Szeretnék segíteni a férjemnek hogy hamarabb tudjon magunknak lakást venni, ezért elvállaltam hogy elmegyek apával ápolásira, ezért át kell járnom segíteni neki és a nőnek, akivel él. Viszont most már ott tartunk hogy csak ugráltatnak és veszekednek azon hogy nekem is kaját kell adni és hasonlók. Ha valami nem úgy van ahogy akkor apám rögtön felhívja anyámat hogy ezt nem jól csináltam vagy azt nem jól csináltam és ezért is mindig én kapok. Anyám egyszer azt mondja hogy terhes vagyok és jön a tél ne mászkáljak, máskor meg azt hogy nyugodtan gyerek mellett is folytathatom majd. Ne nagyon utazgassak már, mert hamarosan jön a baba. Erre mikor mondom hogy végre kettesben tölthetem a karácsonyt a férjemmel akkor közli velem hogy én is megyek a nagyszülőkhöz hogy együtt legyen a család és hasonlók, pedig minden vágyam egy nyugodt kettesben töltött karácsony. Azt is meglepetésnek szántam hogy babát várok, erre mikor megtudta akkor is veszekedett, sőt talán csak a nagypapám örül neki egyedül, mert senki nem mutatta annak jelét hogy igen.

Sokszor próbáltam, próbáltunk vele beszélni, de semmi, mintha egyik fülén be és a másikon ki.

Mit tegyek szerintetek? Kitől kérjek tanácsot? Nem hagyja hogy saját kis életem legyen és én ezt már nem bírom.

Kérlek titeket csak olyan ember szóljon ehhez hozzá, aki értelmes tanácsot tud adni, mert a hülyeségekhez semmi kedvem.

( Egy 24 éves lány vagyok )