Édesapám ugyan azzal a 3 szóviccel terrorizálja a családot évek óta. Nálatok mi a helyzet?

Az én apukám is szerette a gagyi vicceket. Volt pár, amit elég gyakran mondott.

Pl.:

-Mi a különbség a villamos, a villanyoszlop és a család között?

-Mi?

-A villamos így hosszú (mutat vízszintesen) a villanyoszlop meg így hosszú (mutat függőlegesen).

-..és a család?

-Kössz, jól van. (hahaha)

A másik, amire emlékszem.

-Mi a különbség az eper és a rózsaszín párduc között?

-Mi?

-Az eper az terem, a rózsaszín párduc meg terem...terem...terem terem terem~ (A film zenéje, csak írásban nehéz visszaadni.)

Meg volt még egy, ami úgy kezdődött, hogy nyuszika megy a vonat előtt, de erre nem emlékszem. Szerencsére a többi hülyesége elég választékos volt. :D

Mikor először találkozott párommal egy rendezvényen külön szóltam neki, hogy kicsit eláll a füle, sokat szekálták vele, úgyhogy ne tegyen rá megjegyzést. Mi már ott voltunk, láttam messziről, hogy párom veszi a belépőt, mondtam apumnak, hogy ő az. Ő közbe pont anyummal beszélt telefonon és a következő párbeszéd zajlott le.

-Na már látom. -Milyen? -Hát...tényleg eláll a füle... -Ne mondj már ilyeneket, még meghallja. - Hát ekkora fülekkel... -Fejezd be! Ott van már? - Még nincs, most visszafordult. -Miért? -Nem tudom. Biztos külön jegyet kell venni a fülének.

Még jó, hogy megkértem, hogy maradjon diszkrét. :D Később jól kijöttek egymással. Közösen kitalálták, hogy elhitetik velem, hogy sütöttek nekem sütit. Szépen lefedtek egy tálcát alufóliáva és betették a hűtőbe. Megkértek, hogy vegyem ki és még pár dkg sajtot is tettek az álca alá, hogy ne fogjak gyanút, hogy túl könnyű a tálca, de mivel ott pukkadoztak a röhögéstől elég hamar leesett, hogy valami nem oké. Még most se értem, hogy min nevettek annyira. :D

Kiskoromban ellopta a távirányítót, elbújt az ajtó mögé és onnan kapcsolgatta a csatornákat. Én meg szóltam neki, hogy elromlott a TV, persze mikor bejött a szobába mindig visszakapcsolta a mesecsatornára, amit néztem és úgy tett, mint aki nem hiszi el, hogy az előbb nem ez ment. Ezt még párszor eljátszotta aztán úgy bukott le, hogy majd megszakadt a röhögéstől az ajtó mögött. :D

Egyszer éjszakai ralin voltunk, ahol ivott pár sört és pont volt nála egy ledlámpa. Mikor senki nem számított rá felkapcsolta és kiabálni kezdett, hogy jön a kocsi. Aztán röhögött, ahogy az emberek fejvesztve menekülnek az útról. Az egyik srác még meg is botlott ugrás közben a szalagkorlátban és fejjel előre bevetődött a susnyásba. Később meg kiszúrta, ahogy egy másik srác pisilni szeretne a fák között, mire kedvesen megvilágította, hogy lásson szegény. Persze szegény fickó el akart szaladni, hogy ne bámulja már mindenki, de apum volt olyan kedves és követte a reflektorral.

Egyszer talált az udvaron egy hatalmas döglött patkányt. Pont bográcsozott és tudta, hogy tesóm barátja át fog jönni. Odakészítette az "alapanyagok" (természetesen a rendeshez nem tette oda) mellé és mikor tesóm barátja odajött kérdezni, hogy mit főz halál komolyan rá nézett és ennyit mondott. -Patkányt. Szereted? Anyám nem találta olyan viccesnek. :D

Azt hiszem ő sosem nőtt fel igazán. :D Sok ilyen hülyeséget csinált, sajnos még az érettségim előtt meghalt, pedig szívesen meghallgatnám még párszor a gagyi vicceket tőle. Bocs, ha eltértem a kérdéstől.

12-es! Hát ezt még olvasni is nagyon jó volt, nemhogy átélni. Nagyon jófej apud lehetett. Sajnálom, hogy már nincs közöttetek.

Kérdező! Te meg válaszolhatnál, milyen szóviccel lehet terrorizálni valakit is.

Nekem a nagyapámnak voltak ilyen viccei. :) Gyerekként imádtam őket, századjára is.

- Milyen az igazi favicc?

- Reccs!

- És a varjúvicc?

- Kár!

Ez meg majdnem olyan, mint a fenti párducos. :)

- Mi a különbség a tű meg az autó között?

- Az autó mondja, hogy tü-tű, de a tű nem mondja, hogy autó-autó... :D

És ennek kapcsán volt egy, amit mindig ellövött. Ha sétáltunk az utcán, és jött egy autó, gyerek fejjel mindig hangosan szóltam, "hogy jön az autóóóóó"... Mire papám közölte, hogy "de csak idáig". Én meg sose értettem hátra se néz, ismeri, hogy ki ül a kocsiban, honnan tudja, hogy pont ide jön, ahol mi tartunk?

A poén vége persze az volt, hogy "...azért, mert innen már megy". És egyszerűen mindig beugortam neki pöttömként. :D

Nekem a nagynéném férje ilyen hatalmas humorherold. Hihetetlen természetességgel lövi el a poénjait, mintha könyvből olvasná, mégis fejből mondja. pl.:

"Múltkor hallottam valamilyen lépteket a folyosón, kinéztem, de csak a kabátom ment ki a divatból." :D

Hát én akkorát nevettem ezen, mint a fene. :D

Ezek mind viccek amiket írtok, de milyen lehet szoviccekkel terrorban tartani évek óta valakit/valakiket?

Érti ezt valaki?