Mindig a húgom a favorit, és mindig is így volt. Nem bírom. Mit tegyek?

Nálunk dettó ugyanez volt. Most, hogy elköltöztem és a saját lábamra álltam, veszi észre anya, hogy valóban nem csinál semmit, de semmit a húgom.

Sokáig ettem magam, aztán annyiban maradtam, hogy igazságtalan az élet. Ezzel a helyzettel egyszerűen nem tudsz mit kezdeni, szívás elsőnek születni :S

Mert ugye ha szóvá teszed, még te vagy az irigy és rossz... próbáld meg szeretni a húgod, az segít ezen átlendülni, később meg jobb lesz, kitartás :).

21/L

15 évesen költöztem el, de még 5 évig minden hétvégét a szüleimnél töltöttem, és a nyarakat is. Tavaly töltöttem először a nyarat az albérletben, és elkezdtem dolgozni (meg egyetemre járni mellette, brrrr...), szóval öneltartó lettem. Mivel napi 10-12 órát lehúzok, hétvégén ugye nincs erőm még utazgatni, ezért nem nagyon látogatom meg őket és a húgom kellene, hogy segítsen otthon.

Szóval az én esetem nem átlagos :)

15 és 20 éves korom közt szinte szóba sem álltam a húgommal. Utáltam, mert mindig ő volt a jó. Ma már borzasztóan bánom ezt, öt évet vett el a kapcsolatunkból. Most már nagyon jó barátnők vagyunk, de azért érződik a sok év kihagyás. Tudom, hogy nagyon lehet utálni ilyenkor a kicsit, de próbálj meg szeretettel közelíteni hozzá akkor is, ha nehéz, később nagyon bánni fogod az elvesztegetett éveket...

21/L

3 húgom van én voltam a legidősebb

az agyamra ment, hogy nekem kellett kiharcolni az első bulit, pasi ottalvást stb-t, ők meg szépen ráléptek a kitaposott útra, hogy hát a nővérünknek is megengedtétek

én voltam a nagy, a felelőségteljes a minden,csak nem aranyos....

aztán felnőttem és rájöttem, hogy én vagyok az ELSŐ. nem véletlenül lettem én az első szülött gyermek. Példával járhattam elől és sok pozitív visszajelzést kapok a hugaimtól, hogy ez vagy az milyen jó volt nekik.

És ahogy a szüleim velem voltak mindig a legkevésbé megelégedve, ahogy szétszóródtunk és a hugaimhoz hasonlóan elkezdtem járni a magam útját, már nagyon sok elismerést kapok tőlük is.

Vannak előnyei az első szülöttségnek hidd el, csak legfeljebb később érnek be :)

Ne hallgass azokra, akik azt mondják, hogy ne törődj a húgoddal. A testvér az testvér, a te véred. A barátok kicserélődnek, csak egy-két mostani barátod lesz 10-15 év múlva is a közeledben. A családod viszont megmarad. Most még rosszul érintenek ezek a dolgok, de később apróságnak fogod tartani. 32 éves vagyok, és pár éve derült ki a számomra, hogy a húgom mindig is irigykedett rám. Szerinte én többet kaptam, többet dicsértek, stb. Ezt én nem vettem észre, szerintem nem így volt. Egyszerűen sokkal szorgalmasabb vagyok, és szülői segítség nélkül végeztem el az általános iskolától kezdve mindent, gondolom, ezt értékelték a szüleim. Neki viszont segíteni kellett, én is sokat segítettem neki a tanulásban.

A saját "kudarcait" úgy élte meg, hogy bezzeg én vagyok a "sikeres". Szerintem valahol természetes a testvérek között a rivalizálás, mondjuk én ezt soha nem éreztem. De ezek gyerekes dolgok, és inkább védjétek, szeressétek egymást, ne hidegüljetek el egymástól pár vélt vagy valós sérelem miatt.