Ti felvállalnátok?

Én felvállalnám.

Majd számíts arra hogy meggyanúsítanak mindenkit körülötted hogy ő mondta neked a sok hülyeséget, ne higyj az akárkiknek, meg biztos az ördög, amúgy sem erre neveltünk, azért mondod ezt mert nem tudsz eleget, ha többet jártál volna templomba nem mondanál ilyen butaságokat blablabla..

Ez van, ezt kell elfogadniuk.

Én felvállaltam.

Nekem nem a szüleim voltak vallásosak, hívők, hanem a nagyszüleim. Sosem képezte a vallás az életem részét, ámbár szüleim állítása szerint gyerekként vitt a papám templomba és tetszettek a képek, de alapjáraton sosem kérdeztem istenről vagy a bibliáról.

Aztán kiskamaszként (11/12 év) rájuk jött a dolog, hogy nekem bérmálkoznom vagy konfirmálnom vagy nem is tudom, melyik kellett volna nekem (meg vagyok keresztelve). Már akkor sem voltam vallásos. Nemet mondtam a dologra, mondván, hogy papa, ne haragudj, nem hiszek ebben.

Ezt nem fogadta el így, egy évig minden áldott találkozásnál piszkált vele, leültetett magával szemben, mondta, csak mondta... A szüleim annyit szóltak erre: tedd meg neki, számára ez a fontos. Azóta is úgy vélem, hogy ez rossz hozzáállás volt a részükről.

Nem tettem meg, mert nekem meg fontos volt az, hogy ne kényszerítsenek ilyesmire. Ezt sosem értettem, miért fontosabb tisztelni valaki kívánságát, ha az hit miatt fakad, mint azt a kívánságot, ami pedig abból jön, hogy nem hiszek? Miért feljebbvaló a hit mint az ateizmus? Miért kell tiszteletben tartanom valaki vallását, ha nekem azt mondja, hogy pokolra kerülök, mert nem hiszek?

Nem szoktam senkit sem gyalázni vagy beszólni a hitére, de amennyiben azzal szembesülök, hogy csak azért engedi meg magának valaki az én értékrendszerem b*szogatását, mert ateista vagyok, ellenben azt a szívére veszi és kikéri magának, hogy nekem tisztelnem kell az ő hitét, akkor általában annak sírás volt a vége és gyűlölködés (a hívő részről). Nem viselem el. Tisztelem én őt, de ha ő nem tiszteli azt, ami szerint én élek, és úgy véli, joga van beleszólni, mert ő vallásos, akkor sajnálom, de meg fogom sérteni.

Visszakanyarodva. Egy év után elegem lett, és lázadó kamaszként elkezdtem másképp kimutatni a nemtetszésem, mert csakazértsem hagyták abba. Ateistás, humoros pólót vettem fel, stb. Gyerekes, tudom, de nem voltam 14 éves sem, és másképp már nem tudtam kimutatni, mit akarok, érzek. Ezután még egy év eltelt, aztán abbahagyták. Papám máig hívő, templomba jár, én a mai napig ateista vagyok. Jól kijövünk. :-) Nem esik szó vallásról köztünk.

Szerintem vállad fel. Rosszul fogják fogadni, de nem előrébb való hinni, mint nem hinni. 24/N

A vallás magánügy.

Ha kérdezik a helyzettől, és megitélésedtől függően hazudj, vagy állj eléjük, vagy ne szólj semmit, adj kitérő választ, mindegy.

Magánügy.