Mennyi lenne a reális gyerektartás ebben az esetben? (Sérült gyerek, külföldi férj)
A férjem nem tudta feldolgozni, hogy sérült gyerekünk született, és öt évvel ezelőtt egy hazalátogatásáról nem jött vissza Budapestre. Azóta egyedül nevelem autista gyerekünket, személyesen azóta nem találkoztunk.
A gyerek speciális nevelési igényű, rendszeres fejlesztést igényel. Igényeinek megfelelő speciális magánóvodába járt (ennek havi költsége 150 000 forint volt), megfelelő iskolát azonban sajnos nem sikerült találnom neki, így jelenleg magántanuló. Sajnos nagyszülők nincsenek a képben, így a gyerekfelügyeletben segítséget csak pénzért kapok. Szerencsére magasan funkcionáló, rendkívül magas intelligenciájú, szelíd gyerekről van szó, de így is szüksége van a fejlesztésre, különösen a szociális készségek terén, ami a megfelelő minőségben és mennyiségben százezres nagyságrendet jelent.
Az alapprobléma, hogy a gyerek állapotából kifolyólag extra költségekkel jár és lehetetleníti, hogy annyit dolgozzak és keressek, mint ha egészséges lenne (és iskolába járna, mint a kortársai). A fejlesztések mellett költségeket jelent az apja nyelvének szintentartása, illetve az adott ország nyelvének, kultúrájának, irodalmának taníttatása neki, illetve a gyermekfelügyelet, amelyre szükségem van, ha bármi olyat kell elintéznem, ahova nem vihetem. (És akkor még arról nem is beszéltünk, hogy ha egyedül szeretnék lenni egy-két órára.) A gyerek nevelése teljes embert kíván, lényegében folyamatosan velem van.
Az apa öt éve nem látta a gyereket, kapcsolattartásra nem törekszik, sőt, igyekszik elkerülni azt, hazaköltözött a világ másik felére, új életet kezdett, és szeretné elfelejteni ezt a szerencsétlen epizódot az életéből, és egy tökéletes családot egy egészséges gyerekkel.
Mindamellett hogy lehetőség szerint velem sem tartja a kapcsolatot, anyagi jellegű együttműködésre hajlandónak mutatkozik. A rám nehezedő költségek és felelősség tekintetében mi lenne a reális gyerektartás, tekintetbe véve a körülményeket? Az apa magyar viszonylatban jól keres (milliós nagyságrend), én viszont úgy, hogy közben a lehető legtöbbet tudjam nyújtani a gyereknek időben, érzelemben, tanulásban nem tudok havi 300 000 forintnál többet keresni.
Szerintem mondd el az apának, hogy mennyit kell költeni a gyerekre. Tételesen leírva, és kérdd meg, hogy küldjön többet, az összegeket látva mennyivel tudna +ba beszállni. Ha anyagilag nem fukar, és látja, hogy milyen drágaság van a ti életetekbe (spec helyzet miatt), biztos segít (hisz eddig is együttműködő volt ebben).
Gondolom sok iskolát próbáltál, nyilván alternatívat is, de személyes javaslatom az, hogy mégiscsak kellene valami olyan megoldás, hogy délelőttönként beadhasd. Egyrészt tudnál dolgozni, másrészt lenne egy kis szabadidőd. Főleg hogy a "pénz nem számít", akár alapítványi is szóba jöhet. Egyébként becsüllek, mert a legjobbat akarod a gyerekednek, és önálló felnőttet szeretnél "fejleszteni" belőle. Azért (is) neveljük a gyerkőcöket, hogy boldog, önálló felnőtt legyen, csak neked ez rögösebb út. Kitartás 😊
Öcsém bammeg havi 450-ből romló életszínvonalon élnek meg...
Tipikus esete annak amikor anyuka a gyerekre hivatkozva szeretne jól élni.
Mellesleg akármennyit költesz rá, attól még örökre autista marad.
Ha ennyire tehetséges miért nem jár iskolába? Pesten sok autistákkal foglalkozó iskola van. Ha nem ez akkor magán iskolák kis csoportos osztályokkal.
450 ezer forint vagy még több, hihetetlen hogy nem elég. Két emberre
Kedves 16-os, köszönöm szépen a kedves szavakat, igyekszem tenni, amit tennem kell. De időről időre kól esnek a biztató szavak, nagyon köszönöm és hálás vagyok érte.
Egészen konkrétan 64 iskolában próbálkoztam, ebből 13 volt olyan, ahol egyáltalán eljutottunk odáig, hogy a gyerek pedagógiai szakvéleményét elolvassák, a többi kategorikusan elzárkózott. Természetesen alapítványi iskolák is szóba jöttek - hiszen már óvodába is ilyenbe járt, de sajnos két jelentős akadályba ütköztem. Az iskolák egy részének a pedagógiai programja nem tartalmazza az SNI-s gyerekek integrálásának lehetőségét, így hiába lenne jó nekik a gyerek a viselkedése alapján és hiába fizetném ki a tandíjat, nem vehetik fel, ahol pedig igen, ott sok más, hozzám hasonló helyzetben lévő szülő is próbálkozik, így olyan osztályok jönnek létre, ahol sok esetben az osztály nagyobb része SNI-s, ráadásul a lehető legkülönbözőbb problémákkal, egy erre fel nem készült tanítóval, holott az osztály összetétele fejlesztőpedagógusokat, gyógypedagógusokat, pedagógiai szakasszisztenseket indokolna. Ezek a megfizethető árfekvésű alapítványi iskolák így a gyakorlatban a gyerek számára sok esetben rosszabbak, mint egy kis létszámú normál osztály, ahol csak 1-2 SNI-s gyerek van. A gyerek elsődlegesen elsajátított nyelve az angol, amit a magyarnál is szívesebben és választékosabban beszél, így az angol nyelvű alapítványi iskolák is szóba jöhetnének, de ezek túl drágák, havi 300-400 000 forintba kerülnek, és nem tudom, mennyi ideig bírnám anyagilag, így nem is merem megkockáztatni. Nagyon nehéz az, abban bízom, hogy ahogy egyre több meggyőző versenyeredménye lesz a gyereknek, előbb-utóbb normális, ingyenes állami intézmények is fontolóra veszik majd a felvételét.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!