Mi van az anyámmal, mert már kezd egy kicsit furán viselkedni?

Hm...anyukák tipikus esete. vagy nem tudom mennyire tipikus de nálunk is hasonló a helyzet...

Én nagyon jó suliban kb 4. tanuló vagyok, szóval egy szava sem lehet ilyen szempontból. Segitek neki, eljárok vele vásárolni, amit tudok megteszek, mégis egy időben (kopogjak nagyot mert mostanában nem) állandóan bennem lakott...van egybarátom akivel minden nap igényeltem kb 1 órát sétálni, ezt sosem volt képes lenyelni...de nem csak ezt, minden fájt neki amikor szórakozni mentem...szerintem az a bajuk hogy féltik a pici lányaika a kudarctól, netán irigyek, mert ők már nem mehetnek...fogalmam sincs, mostmár ezt le kell nyelni, addig mig otthon laksz, ha már nem laksz otthon ez csak akkor fog váktozni, üdv 18 éves lány

Figyusz az anyukad erted a felelos, hidd el o csak jot akar neked. Majd idosebb korodban ezt pontosan meg fogod erteni, akkor amikor majd lesznek csemeteid, es igenis NEKED kell parancsolni nekik.

Kulonben igaza van, igen menj sportolj, olvass es menj el konyvtarba is. Tudom hogy 24 orat lehet a neten logni, hidd el hogy nagyon sokan fuggok is, de vannak mas dolgok is nem csak ez a ku....... internet!!!

Legyel nagyon jo es fogadj neki szot, o nagyon szeret teged, es hidd el hogy nem konnyu gyereket nevelni, plane nem Magyarorszagon. En hal Isten kulfoldon elek.

Minden jot Neked, es ne veszekedj!!!

Nem értem a többi válaszolót, ez 17 évesen már kissé túlzás.

Ez rosszmájúság, megbízhatatlanság, kiszolgáltatás. Az ilyen szülő megérdemli, hogy egyedül maradjon, mert SENKI NEM ÉLHET VISSZA A HELYZETÉVEL, pláne nem a saját gyerekével szemben, és pláne nem ilyen ellentmondásosan. Ez annak a kiváló módja, hogy egy tehetetlen felnőttet neveljünk a gyerekből, és még epilepsziára való hajlamot is kialakítsunk benne, pont ez a kor az, amikor ez ilyen alapon kialakulhat, és abból NINCS visszaút.

17 évesen a gyermeknek JOGAI VANNAK. 16 éves korától félig nagykorú, és a szülő felelőssége az, hogy ezt a gyermek felelősen élje meg, tehát senki nem jöhet azzal, hogy "de én tartom el", mert miért nevelte úgy, hogy el tudja magát tartani 18 éves korára...

16 éves korától a fiatalkorúnak szabad iskola- és lakhelyválasztási joga van, ez törvényadta jog, ami egyben azt is üzeni, hogy osztani kell neki némi szabadságot is, miközben a szabadság törvényszerűen felelősséggel jár.

Kedves Kérdező, most vagy elnyomnak és egész életedben az ebből származó bénultságtól fogsz szenvedni, vagy elkezded megalapozni, hogy a saját lábadra állhass. Meg kell tudnod határozni, hogy milyen irányban fogsz továbbtanulni érettségi után, és meg kell alapoznod az ennek megfelelő érettségit (megfelelő tantárgyakból, megfelelő eredménnyel). Ehhez kérd tanár segítségét, segíteni fognak.

Ezen kívül menj be a helyi Gyermekvédelmi Szolgálathoz és kérd a tanácsukat. Az ő feladatuk a gyermekvédelem, és szükség esetén a Gyámügyhöz küldik az ügyet (ott még nem tartasz, csak tájékoztatlak arról, amit tudni kell). Megteheted azt is, hogy csak egy levelet írsz nekik, melyben leírsz mindent, ráírod a faxszámukat, postacímüket, és ezt odaadod egy barátodnak azzal, hogy

ha szólsz, küldje el. Ez egy adu a kezedben, melyet egy adott szituációban kijátszhatsz, ha anyukád megint nem tisztel meg annyival, hogy legalább tartja magát ahhoz, amit mond.

Merthogy a gyermeket is tisztelnie kell a szülőnek, nem csak a gyermeknek a szülőt.

És tanulj, tanulj, menj tovább, mielőtt késő lesz és anyád nyakán maradsz, aki egyre inkább el fog nyomni, még harmincévesen is, méghozzá azon az alapon, hogy a nyakán maradtál.

"mert miért nevelte úgy, hogy el tudja magát tartani 18 éves korára... "

mert miért NEM nevelte úgy... bocsi