Egy szobaban vagyunk a tesommal es jonne fel a baratnoje aludni. Az jogos hogy engem kitesznek onnan?

Mondjuk nincs suliszünet, az tény. De nálam alap lenne, ha ritkán fordulna elő, hogy önként felajánlom, máshol alszom, egy éjszakát ki lehet bírni.

Nyilván, ha rendszeres, akkor megoldást kell találni.

Írom mindezt azért, mert mi is ketten voltunk a bátyámmal egy szobában, szólt, hogy jönne a barátnője, nem is kellett mondania, aludtam a vendégágyon, kibírtam. Amikor nekem kellett a szoba, akkor pedig ő. Ha jó a kapcsolatotok és meg tudjátok beszélni, akkor nem kell besértődni.

De a lényeg, amit leírtam véleményt, ezt csak akkor tartom fenn, ha nem mindennapos és nem használnak ki.

Ritka önző alak vagy, hogy ennyire nem bírsz alkalmazkodni!

Remélem, egyszer neked is lesz partnered, és a tesód emlékezni fog, hogy te hogyan viselkedtél vele ilyen helyzetben!

Aludj a szüleid szobájában! Leterítetek a szőnyegre egy polifómot vagy egy vastagabb plédet és kész.

Nagyon megártott neked a jólét, meg a kényelem, hogy nem bírsz máshol aludni, csak a saját ágyadban!

Nézőpont kérdése, hogy ki az önző. Mindenki.

Hajnalig látogatót fogadni a közös szobában... Kérés nélkül kijelenteni, hogy valamelyik nap a kamrában kell aludnia a másiknak... Ezek nem igazán vallanak figyelmes testvérre. Szerelmesnek lenni egy dolog, a tahóság az már egy másik.

A szüleid nem igazán állnak az oldaladon, mivel nekik nem okoz kényelmetlenséget az, ha te valahol máshol alszol. Ez persze gyorsan megváltozna, hogyha az ő szobájukban lennél és hajnalig nem hagynád őket aludni. Kérdés, hogy be mered-e vállalni a dolgot.

6os. Ki is az önző? A testvér aki kitúrja a másikat hogy az aktuálissal aludhasson? Az anyuka aki ezt elnézi? Vagy a kérdező aki ragaszkodna a megszokott helyéhez?

Amúgy meg nagy jólét, a testvéremmel osztozni a szobán...kissé el vagy tájolva. Itt anyuka a legnagyobb önző aki ilyen helyzetbe hozta a kérdezőt és a testvérét azzal, hogy nem tudott nekik külön szobát teremteni.

Nem jogos, de sajnos ez van.

Én megmondanám a másik gyereknek, hogy nem kell ottaltatni az aktuális farkat-puncit.

Én is egy szobában laktam anno a testvéremmel. Igaz egy nagyon nagy szobában de az adottságai miatt nem lehetett leválasztani, csak galéria volt benne. Ha fel akarta valamelyikünk hozni a pasiját/csaját mi előre megbeszéltük. Ilyenkor a másikunk vagy a nappaliban aludt vagy elment egy haverjához/a párjához aludni. Ezt persze hétvégén csak. Volt olyan is egyébként, hogyha hétköznap mindkettőnk párja ott aludt, hogy egy szobában voltunk. Dumáltunk, pizzát sütöttünk, tévéztünk, tanultunk együtt aztán aludt mindenki, reggel együtt mentünk a gimibe. A szüleink meg örültek, hogy jól elvagyunk. Szerintem meg lehet ezt normálisan is oldani. Légy együttműködő és majd ha te szeretnél felvinni valakit, akkor a testvéred fog a kényelmetlen helyen aludni. ;)

Egyébként arra reagálva aki szerint olyan szörnyű a külön szoba: mi nem akartunk a bátyámmal sosem külön szobába menni pedig meg lehetett volna oldani. Tök jól elvoltunk, megoldottuk az ilyen helyzeteket is. Na jó persze volt, hogy 20 percig utáltuk egymást mert összevesztünk valami játékon vagy azon, hogy milyen zene szóljon. :D Normálisan felnőttünk, mai napig jó a viszonyunk, segítünk egymásnak ha szükséges.