Nagyon bántó, amit mondtam? Bocsánatot kéne kérjek?

A nagynéném 37 éves, a férjével 5éve szeretnének gyereket.

Nekem három hete született meg a kislányom és sokat segít vele kapcsolatban, naponta jön hozzánk. Igaz, hogy ezekre nem kértük, de mondta anya is, hogy nehéz a nagynénémnek mostanában és hogy amíg nem teher, hogy itt van, ne mondjak semmit. Oké, ezt meg is értem.

Viszont már a terhességem alatt is tett pár megjegyzést, hogy nem igazságos, hogy nekünk 'csak úgy' összejött, miközben nem is akartunk egyáltalán gyereket és milyen sok pár évekig készül erre.

Az utóbbi napokban is mindig volt valami, amivel kicsit odaszúrhatott nekem, meg ilyeneket mondott, amikor sírt a lányunk, hogy "majd én segítek, te úgysem tudod, mi a jó egy gyereknek", és hasonlókat. Próbáltam tűrni, de ma már teljesen elszakadt a cérna.

Eljött velünk sétálni és a baba bealudt a babakocsiban. Én pedig úgy, ahogy volt, átraktam a kiságyba (nem akartam, hogy a hordozóban aludjon sokat). Erre elkezdett velem a nagynéném veszekedni, hogy ez így nem jó, nem kényelmes ruhában van és öltöztessem át rugdalózóba, stb. Ötszöt elmondtam, hogy nem kell, jó így, mert örültem, hogy alszik a lányom, de a nagynéném csak erőltette és bement a szobába, hogy ő igenis átöltözteti. És erre mondtam, hogy ne ébressze fel, majd a saját gyerekét úgy öltözteti és akkor, amikor csak akarja, de az enyémet haggya aludni. Erre kiakadt, hogy hogy mondhattam ilyet neki és hogy ő csak segíteni szeretett volna...

Utána elment.

Viszont most felhívott anya, hogy mégis miért vagyok ennyire szívtelen és gonosz, meg miért szólok bele, hogy hogy viselkedik a babával. Hát könyörgöm, talán azért, mert az én gyerekem és nem csak bébiszitternek vagyok itthon vele...

Szerintetek mit csináljak?

Nem az a baj, hogy itt van néha, hanem hogy mindenbe beleokoskodik ezzel az "én jobban tudom" stílussal és engem és a páromat tök hülyének állít be, mint akik idióták és nem tudnak gondoskodni a saját gyerekükről...