Ti hogyan próbáltátok meg feldolgozni egy szerettetek elveszítését avagy annak halálos betegségének hírét?

én a pozitívumokat szedem össze a távozó életéből.

pl. hogy hány évet élt, és belegondolok, hány embernek ez a hosszúság nem adatik meg - utoljára nagypapámat gyászoltam el, ő 86 évet élt. de jó is ilyen sokat élni!

aztán az eredményeket...

a papám, aki 86 éves volt, annyi mindent élt meg. és tett le az asztalra - 4 unoka, 8 dédunoka, 2 gyerek és 70 év szerelem és 65 év boldog házasság...

vagy anyukám, aki nem élt sokat, 44 évet, de abból nagyon sok jót kapott, szerelmet, sikereket, szép gyerekeket, sok vidámságot. bár ez a 44 év kevés, de ami volt, az szép volt. és tudhatta - arca, jelleme, szeretete tovább él... a gyermekeiben...

és ez is olyan jó.

és azok a családtagok, akik már nem lehetnek velünk, nagymamák, nagypapák - mind békességben és gyarapodásban tevékenységben élték le az életüket.

mindenki elmegy egyszer. a kérdés, mit hagy hátra. a legjobb, ha utódokat, családot. ha úgy megy el, emlékezik rá pár ember, és nem élt hiába...

ez a legjobb. arra gondolni, hogy milyen jó volt. nem a veszteségre, vagy hogy mi lehetett volna. mert az olyan sok minden, és megfoghatatlan és nem létező.

a volt jó dolgok a lényeg. annak is, aki elment, és annak is, aki el fog menni. csak a jóra kell gondolni, és így a vég, a szeretteink életének befejeződése megtelik jóval.... és akkor már nem is olyan nehéz.

a betegség, hát igen... az a legborzasztóbb. a betegség esetén még él a remény, hogy fordulhat az állapot - és erre kell gondolni.

ha minden veszve van - tudjuk, hogy nincs remény a javulásra, a betegség elmúlására, arra kell gondolni, hogy a lehető legkisebb szenvedés és fájdalom érje a másikat. ha tudunk segíteni a másik boldogságának növelésébe, akkor tenni kell... ha lehet segíteni a szenvedőn valamiképp, akkor segíteni kell. akár a lelki állapot javításában is, ha már a fájdalom csillapításában nem tudunk.

rá kell érezni, a betegeskedő lelki szenvedésén mi hogyan tudunk segíteni! a közelségünkkel akár, vagy "programokkal" akár...

mindenki elmegy egyszer. az egy dolog. de hogy hogy éltük az életet - az a legfontosabb. mindenki megérdemli, hgy a lehető legjobban, legboldogabban éljen. ha kell, mi is segítsünk ebben neki :)