Miért olyan nagy probléma, hogy a szülők igyekeznek a felsőoktatás felé terelni a gyerekeket?

Ezt a videót a szüleiddel együtt nézd meg, ha már így lenézitek a szakmunkásokat:

[link]

szerintem ez elég régió és ember függő. vannak megyék, ahol x diplomást nagyon keresik máshol meg csurig vannak. valamint lehet, hogy valakinek van diplomája, de egy olyan életképtelen ember, hogy nem tud elhelyezkedni semmiben. élő példa van erre a környezetemben.

szóval a diploma se életbiztosítás

Nem olvastam el a válaszokat.

Az nem probléma, ha igyekeznek arra buzdítani a gyereket, hogy tanuljon jól. Az már inkább probléma, ha megszabják, milyen pályák közül választhat, hova mehet továbbtanulni. Lehet, hogy neked mázlid volt, mert pont jó vagy abban a témakörben, amit kinéztek neked a szüleid, de ha pl. valakinek megszabják, hogy kötelező műszakira vagy gazdaságira mennie, miközben az illetőnek rohadtul nincs tehetsége ezekhez vagy egyszerűen csak nem érdekli, esetleg érdekelné, de más határozott elképzelése van, hogy mivel akar foglalkozni, az nem veszi ezt a dolgot olyan könnyedén, mint te, mivel a saját jövőjéről van szó, arról, hogy mivel fog foglalkozni egész hátra lévő életében napi 8 órában.

Másrészt nem mindenki olyan mázlista, hogy pont olyan munkához ért vagy olyasmiben tehetséges, ami jól fizet. A hozzáállás számít igazán, nem az, hogy hülyére keresd magad. Szerintem fölösleges a jól fizető pályák felé erőszakolni a gyereket (amit a te szüleid csináltak, az is az, mert konkrétan megszabták, hogy miből választhatsz, holott a valóságban annál sokkal több lehetőség közül lehetne válogatni), mert inkább legyen egy olyan gyerekem, aki nem keres olyan jól, viszont hivatásból, örömmel végzi a munkáját, mint egy olyan, aki belefásult az egészbe, mert eredetileg tök mással szeretett volna foglalkozni, csak én ráerőltettem valami jól fizető szakmát, hogy majd legyen miből eltartania engem nyugdíjas koromban.

A szüleid akkor nagyon jól csinálták,mert akkor tényleg így volt.Mondjuk ha mást nem,legalább az érettségire akkor is motivál,vagy egy jó szakmára.

Viszont ma már tényleg csak menő diplomával lehet jól keresni.

Pl. Anglisztika szakos haverom fél éve állásinterjúról állás interjúra jár,míg pl. a bádogosként végzett ismerősöm már ballagás után eltudott volna menni dolgozni,csak lusta.

Mára már ennél árnyaltabb a kép,hogy aki nem diplomázik le,az a kocsmában köt ki.Vannak diplomák,amiért vért kell pisilni,de legalább azonnal el tudsz velük helyezkedni(orvos,mérnök-informatikus,programozó,stb),meg olyan szakmák,amikből hiány van,akár csak nyugaton(az általam említett bádogos,szerelő,stb).

Szüleid nem normálisak ezt szülöként mondom de te sem vagy okosabb a diplomádal sem ,lenézni egy szakmunkást ritka nagy bunkoság ,kukás ,az aszfaltozo,pék,stb többet ér 1000x mint te a diplomádal,jó szakember aranyat ér ,

Fiam péknek tanul ösztöndijat is kap mert hiányszakma egész Magyarországon sőt környező országokban is az ,mire végez egy éretségizett pék lesz bárhová mehet majd jó szakemberként könyebben kap munkát mint te a diplomádal mellesleg ő fogja te asztalodra is késziteni pékárut amit megehetsz nélküle éhes maradnál ,SoHA NE NÉZD LE SZAKMUNKÁST JÓ SZAKEMBEREK HIÁN NEM ESZEL,NEM LESZ JAVITVA AZ AUTOD,NEM LESZ KI FELÉPITSE 2 KEZÉVEL A HÁZADAT STB.mai villágba csak nagyon kevés diploma ér valamit .ezt jó ha tudod.

Tavaly nettó 550.000ft munkadíjat (EZ CSAK A MUNKADÍJ)fizettünk a gázszerelőnek,hogy kialakítsa a fütést!

3 hét alatt végzett,nem is jött minden nap és akkor se volt itt mindig 8 órát.

És fél évvel késöbb csinálta csak meg,mint ahogy megbeszéltük.

Nem volt rá ideje.

Ennyi pénzért is lazán eltolhatta,mert tudja,hogy emberhiány van a gázszerelők között is.

Ismerősöm most festetett 300.000ft volt egy kb 30nmes szoba.

Barátnőm 4,5Mt fizetett ki az új tetőre,aminek jó 1M volt az anyagdíja.

Kell a jó szakmunkás.

Sose fogom a gyerekeimet azzal nyüstölni,hogy csak diplomával ember az ember.

Anno osztálytársam jelentkezett jogra,lakberendezői suliba és a szocpedre.

Utolsóra vették fel,most ELADÓ!

Erre is tudnék végtelen példát írni.

Rokongyerek burkoló.Apuka megvett mibden létező gépet,ami kell a munkájához,milliókat keres.

Én is így csinálnám,inkább elindítom egy ötlet,válalkozás terén,mint 4-5 évig egyetem,aztán vagy megunja vagy...

Mindenkivel egyetértek,aki azt írja,hogy KRITIKÁN ALULI lenézni egy szakmunkást.

Az én szüleim is azok voltak és ők BORZALMASAN mélyről jöttek.

Honnan tudhatja bárki is mennyi törődést,figyelmet,szeretetet,támogatást kapott az,aki csak a "lenézett" 100et keresei meg.

Leírom, hogy velem mi történt. Anyum is hasonlóan nevelt, mint téged a szüleid. Mindig az iskola volt az élet középpontjában. Ha nem sikerült jól valami akkor veszekedett, kiabált, másokhoz hasonlítgatott, hogy bezzeg xy-nak ötös lett, neked meg csak hármas, az ő anyja biztos büszke rá, stb. Folyton mondta, hogy ha nem tanulok semmi nem lesz belőlem, főnöknek kell lennem valahol, hogy jó legyen. Középiskolát egyet választhattam továbbtanuláskor (szerencsére oda fel is vettek) a többit anyum választotta, én a nevüket se tudtam. Egyetemnél ugyan ez volt. Anyum intézte, válogatta, küldte a jelentkezést az én fiókomból. Olyan szakokra, amik egyáltalán nem érdekelnek, sőt... Ezt én mondtam is neki többször is (bár 20 év alatt normális szülő tudja mi érdekli a gyerekét), de meg se hallotta. Én hülye ráhagytam, mert apum akkoriban halt meg és ha a továbbtanulásról volt szó úgy tűnt boldog. (Azt mondta, nekem nincs okom szomorúnak lenni, mert nekem "csak" az apám halt meg, de neki a férje. Ehhez képest 2 hónap után talált mást.) A vége az lett, hogy egy olyan egyetemen találtam magam, amit a hátam közepére nem kívántam, 2 óra volt csak az oda út, semmire nem volt mellette időm, háztartást vezetni, vásárolni, stb. (Külön éltem.) Reggelente mikor vártam a metrót mindig gondolkoztam, hogy kiugorjak e. Akkor vége lenne ennek az egésznek. Nem konkrétan az iskolával volt a baj, hanem hogy az egész életem ilyen volt, anyum mindenben döntött helyettem és ha szóltam érte vagy nem azt csináltam akkor jött a "nekem ilyen gyerek nem kell" "apád forog a sírjában" "miért nem tudsz olyan lenni, mint xy" és társai. Az egyetem már csak az utolsó csepp volt. Még abba is bele szólt (volna, ha hagyom), hogy hogy öltözzek, milyen hajam legyen, mi a kedvenc ételem...egyszerűen rám akarta erőltetni az elképzeléseit, és ha nem voltam olyan, mint akarta akkor megharagudott rám. (Pl. csak olyan ruhára adott pénzt, ami neki tetszik) Végül otthagytam a sulit, mert beláttam, hogy ennek így nincs értelme. A vége felé már annyira kiakadtam, hogy csak lekuporodtam az utcán egy fal mellé és csak bőgtem, úgy éreztem már ahhoz sincs erőm, hogy felálljak, csak az járt a fejemben, hogy én ezt nem akarom, nem bírom tovább... Mikor mondtam anyumnak a döntésem katasztrófa lett belőle, hónapokig nem akart hozzám szólni, mindenkinek szidott, üvöltött, hogy mehetek utcára seperni, meg hogy én tönkretettem mindent, mert mikor már végre minden a tervek szerint ment én elrontom a gyerekes hülyeségemmel, hogy boldog akarok lenni. (Mikor mondtam neki, hogy én így boldogtalan vagyok közölte, hogy most nem az a fontos, hanem hogy meglegyen a 2 diploma aztán majd ráérek boldog lenni, ha visszaköltöztem hozzá. Erről a "tervről" nekem fogalmam sem volt.) Mikor elmondtam neki, hogy mik a terveim kiröhögött, hogy minek akarnék én családot, meg ki az a hülye, aki tőlem akarna gyereket. Otthagytam a sulit és életem legjobb döntése volt. Sajnos anyum, csak a saját vágyait akarta rajtam kiélni, 21 éves vagyok, de egyáltalán nem ismer, fogalma sincs miket szeretek, mi érdekel. Régebben meg is mondta, hogy ha nem lennék a gyereke nem állna velem szóba, mert nem vagyok neki szimpatikus. Persze, ha a gyerek érdeklődési köre megegyezik a szülőjével akkor ez nem probléma, hisz ugyan azt akarnák, de az én esetemben ez nem így volt. Persze ő is azzal takarózott, hogy csak jót akart nekem, de szerintem ez már nem az...

Nem azzal van baj, hogy a felsőoktatás felé akarják terelni a gyerekeket, hanem mikor nem veszik figyelembe, hogy a gyerek mit akar és miben tehetséges. Plusz párom is szakmunkás mégis háromszor annyit keres, mint anyum a kényelmes irodai munkával. (és még szereti is, amit csinál)

Pedig probléma.

Én anno hat és fél évet pazaroltam el az életemből diplomaszerzés címén, szerezten egy főiskolai alsp ill. egyetemi mesterdiplomàt.

Aztàn mivel gyakorlat vmint angol nyelv tàrgyalóképes ismerete hiànyában mégcsak àllàsinterjúra sem hívtak be soha, kimentem Németorszàgba targoncàzni.

Hadd döntse el a gyerek, nem kell noszogatni.

Melyik a jobb?

Köszi, anya, neked volt igazad!

vagy:

Anya, tönkretetted az életem!