Válófélben vagyunk, hogyan és mennyi kapcsolat legyen köztünk?

Szetvaltak utjaid, minek kellene kozos program? Gyerek is majd megszokja es rajon hogy anya apa mar nincs egyutt, nincsenek kozos programok. Sokat akar a volt ferj. Lelepett, de azert igenyt tart rad, ezzel biztositva, nehogy te tovabb tudj lepni. Tudni akarja, ha esetleg uj csajszival nem megy, visszamehet hozzad, kislanyotokra hivatkozva. I balasztott, en beintenek a kozos programjaira es minimalis kapcsolatot tartanak fent, tenyleg csak a gyerekrol amit muszaj. Szerintem anyos is remenykedik, hogy meg osszekerultok. Szep tole hogy segit.

Tudomásul kell venni, hogy egy kapcsolat sosem tökéletesen kiegyensúlyozott, ha érzelmesebben akarjuk megfogalmazni, akkor "az egyik jobban szeret". Ugyanakkor még egy kiegyensúlyozottnak tűnő kapcsolatban sem szabad a másik felet kizárólagosan magunkhoz kötni, meg kell hagyni számára a "szabad" kilépés lehetőségét, mert ez az igazi szeretet. Ha nem érzi a kilépni kívánó fél, hogy a másik mindenképpen ragaszkodna hozzá, akkor tárgyszerűbben tud viszonyulni a kapcsolathoz és jobban érzi saját felelősségét.

Szerintem erre nincs általános szabály, beszéljétek meg együtt, hogy hogyan csináljátok. A gyerekről beszéljetek, hogy mi legyen vele, ne az egymással kapcsolatos sérelmeitekről. Ez elég nehéz, de én úgy látom, mindkettőtöknek nagyon fontos, hogy a gyerek rendben legyen, úgyhogy szerintem ha értelmes felnőtt emberek vagytok, meg tudjátok oldani. Nekem is volt olyan, hogy szerettem valakit, de ő engem nem, és hetente 1-2 alkalommal muszáj volt élőben látnunk egymást (munkahely). Csak azután tudtam túllépni rajta teljesen, hogy munkahelyet váltottam és többet nem kellett látnom őt. Heti egy közös program elég durva, nem tudnám elképzelni úgy, hogy közben én még szeretem őt és felejteni kellene.

Amit a kislányod érdekében tehetsz, és a legjobb neki, az az, hogy elengeded az apjához, rendszeresen. A bíróság meg fogja határozni aláthatást, de ettől eltérően is megállapodhattok. De.. mivel még nagyon kicsi a lányod, valószínűleg nem nagy intervallumban fog a láthatás megvalósulni. Minden életkornak megvan a maga igénye a kapcsolattartásra, na persze ez attól is függ, az apa mennyire fog erre igényt tartani, főleg az új jkapcsoalt melett. Mivel nem tudjuk az előzméneket, de gondolván a szitut, hidd el a barátnő valószínűleg nem fogja jó szemmel nézni, ha a (volt) férjed sok időt akar(na) a gyerekkel lenni. Persze ez csak az átlagos gondolkodás az ilyen jellegű kapcsolatokat illetően. És részemről tapasztalat.. Az én gyerekeim rendszeresen mentek, mindne hétvégén, ott is aludtak, mentek a "messzi mamához, nyaralni, stb... de mindig csak az apjukkal, a barátnő sosem ment velök ilyen helyekre. Nagyon nem is találkoztak vele. Igaz az én gyerekeim nagyobbak voltak (iskolások). Én azt mondom, akkor mennek, és jönnek amikor akarnak, csak tudjak róla mikor mennek, és mikro jönnek haza, és hova mennek. Azóta felnőttek, akkor sem szoltam bele ebbe az egészbe, most meg főleg nem érdekel már hogy tartják akapcsolatot, mennek, nem mennek, főleg hogy az egyik gyerekem külön él már, és dolgozik. A másik fele pedig az, hogy nyilván meg van az ő véleményuk is az egészről... hidd el a te kislányodnak is meglesz... nem kell vele közös program, vigye agyereket, és vele leygen. Amit meg gell beszélni, vagy ha kell ő is hozzá, azt írásban, vagy ahogy írod, nagyin keresztül meg tudjátok oldani. Ne hagyd megad, magyaddal törődj, hogy ki gyógyulj belőle... és hiodd el, sok minden változni fog még az idők folyamaán.. ahogy szoktál mondani, "addig sok víz lefolyik még a Dunán.... kitartás... :)

A kislányodnak az a legjobb, ha te nyugodt vagy. Ezektől a közös programoktól csak feldúlt leszel, amit nagyon is érez a lányod.

Lehet, rosszul gondolom, mert nem voltam még ilyen helyzetben, de én tök fölöslegesnek látom ezt a hármasban programozást erőltetni exek között. A gyerek elkezd reménykedni, hogy újra együtt a család, az új nő/férfi jogosan féltékenykedik meg bosszankodik (főleg, ha vmi jóakaró elkezdi ecsetelni neki, hogy "hú, sztem az exével csal téged a párod, mert láttam őket együtt fagyizni)... sztem bőven elég, ha a nagyobb ünnepeket együtt töltitek, iskolai ünnepségekre elmentek mindannyian, és nem acsarkodtok egymásra, a gyerek láthatásra adása nem torkollik bele ordításba meg érzelmi zsarolásba, a gyerek nincs egymás ellen uszítva, addig teljesen jó... és nem kell erőltetni a kapcsolattartást. Akkor sem, ha mindketten túllennétek a dolgon, így meg főleg, hogy te nem, És ezt el is lehet mondani, hogy figyu, ez engem érzelmileg leterhel, és a gyereknek sem jó, ha anyu full letargiában van minden egyes közös program után.