Lassacskán felbőszülő apa. Tanácsok?

Először leszögezném, hogy sosem volt az a nyugodt típus, de mostanában (tessék ezt a 3-4 évre érteni) kezd nem normális lenni. Beszélni már nem nagyon lehet vele, mondjuk nem is nagyon akarok, csak ő keresi néha a társaságom, aminek a vége legtöbbször veszekedés lesz, mert én felidegelem magam azon, hogy 'kis g.cinek', vagy 'f.szkalapnak' nevez.

Mivel már a 18. életévemet taposom, előjött már a költözés témája. Erre szépen reagált (irónikusan írom), két napig nem hagyott békén, hogy reméli, hogy nem forgatok semmiféle olyan tervet, hogy menni akarok, meg hogy majd a padláson csinál nekem helyet, és ott élhetek életem végéig, majd 40 évesen ráérek menni. Nem kicsit furcsálltam...

A tanulás. Olyan szakmán vagyok jelenleg, ami nekem nem tetszik, be szeretném fejezni, mert gyenge minőségűnek érzem, úgy gondolom, hogy többre vagyok képes, többet tudnék megcsinálni (másikba kezdenék). Ő nem így gondolja, már mindent eltervezett, hogy tegyem le ezt a szakmát, majd menjek rendőrnek (remek), és hogy majd milyen jó lesz járőrözni. Nyíltan, normálisan kifejtettem neki, hogy ez az én életem, én szeretnék dönteni e felől, de ez süket fülekre talált.

Milyen tanácsokat adnátok ezzel kapcsolatban?