Hogy mondjam meg neki?

Én kb fél év után vittem haza. Apa, ez xy, ő meg apa.

utána gyakran jött s csak leesett nekik mivel barátokat se szoktam hazavinni (csak lányt). Legyen esélyük megismerni pl vacsi közben vagy tévé elött, a lényeg, hogy ne csak a szobádban bújjatok el mint valami nyúlcsalád :D akkor sima ügy és csak a személyiségen múlik

Szerintem nagy szerencséd van, hogy ilyen kedvesek a szüleid. Engem anyám folyton az anyja szoknyáján ücsörgő, félénk "rendes fiú"- típussal akart összehozni, az én fiúimat pedig nem fogadta el soha. Mindig azt hangoztatta, hogy én mellé fogok nyúlni a választásnál, ezzel-meg-azzal sohasem akarna látni engem (minő pech, épp -azzal- jártam...), mert az csak felcsinál és otthagy. Ja, és hogy ő nem akar rólam tudni, ha összeszedek egy gyereket házasságon kívül. Ha csak megpendítettem, hogy xy tetszik, már jött a fejmosás, hogy ilyen zűrös család, olyan rossz tanulmányi átlag, amolyan magatartászavar vagy ronda öltözködés, stb.

Az első komoly barátom maga akart bemutatkozni anyámnak, ő pedig be sem hívta, kezet fogtak, és kitoloncolta, utána egy órát ordított velem, meg ne tudja, hogy még egyszer találkozunk, szobafogság, stb. A srác valósággal megbotránkozott anyámon.

Többet nem szóltam neki senkiről sem. Vidéken jártam gimibe, ugyanott egyetemre, és a koliba vittem a barátaimat. Most, ha kérdik, mikor kell bemutatkozni anyámnak, azt mondom, nem tartom a kapcsolatot vele.

Vacsora után említsd meg apukádnak, hogy van ez a fiú, nagyon tetszik neked - ha jól reagál, rátérhetsz arra is, hogy jártok, de azt én kihagynám, h. mióta, apukád kihagyva érezheti magát, és bizalmatlannak téged, hogy egy hónapja semmit sem szóltál neki a barátodról. (- Mióta jártok? - Hááát, egy kis ideje találkozgatunk, nem olyan rég óta.)

Aztán, ha tényleg támogat, vagy felajánlja, h. hozd el bemutatni, v. megpendítheted, h. "Ha gondolod, amikor legközelebb találkozunk, bemutatom." v. "Ha szeretnéd, megkérdem, jövő hétvégén nem tudna-e nálunk ebédelni, h. megismerjétek egymást."

Gondold végig és tervezd meg rendesen a találkozást. Miről tudnak beszélgetni? Van-e közös téma, amit mindketten szeretnek, h. a fiú bevágódhasson apukádnál? A srác csak pozitívan emlegesse a családját, ha zűrök vannak, azt hagyjátok máskorra. A tanulás nem "megyeget", hanem "egész jól megy". A srác nem mondhatja, nem tudja, mit akar csinálni suli után, hanem mindenképpen dolgozni akar és fog. Véletlenül sem jusson eszetekbe épp akkor becézgetni egymást, és a fiúnk mindenképpen apukád tudtára kell adnia, hogy odafigyel rád, fontos vagy neki. Nem szabad, h. apád azt érezze, a srác hátráltat téged pl. a tanulásban, a házimunkában, ezért a fiúnak meg kell nyugtatni apukádat, hogy fontos neki a tanulás és a család.

Tudom, ez nagyon szájbarágósnak tűnik, a jövő gondolata még elég messze van, de gondold magad apukád helyébe, akinek te nagyon fontos vagy, és a kákán is csomót keres majd a fiúban. Úgyhogy ti nem tehettek mást, mint hogy megpróbáltok a lehető legjobban indítani.

Sok sikert!