Anyám nagyon szigorú és nem enged sehova mit tegyek?

Csatlakozom az előttem szólóhoz (1).... ne szőkj el semmit nem oldasz meg vele.

Elhiszem hogy nagyon gáz, hogy nem engednek el de hidd el nem azért mert keresztbe akarnak tenni, féltenek. De sajnos kicsit furán adja elő sok szülő-gyermek a kapcsolatát. Nem őszinték egymással szemben. Próbáld meg, légy őszinte, próbáld tartani a kimenő időpontokat, vagy küldj 1 sms-t hogy jól vagy ne izguljanak. Meg kell tanulniuk bízni benned, hogy hosszabb időre is elengedjenek akár a barátnődhöz...meg kell szoknijuk hogy a pici gyermek megbízható felnőtté válás küszöbén áll.

Tapasztalatból mondom:)

és ne feled ezeket egyszer te is leszel szülő:)

Hát ez valóban gáz...mindenesetre hosszabb folyamat lesz mire visszanyered a bizalmát, viszont ezt az őszi szünetet szerintem már buktad...

1 hét sok lenne kezdésnek, elég abból egy nap is!

Engem már kisiskolás koromban is elengedtek a szüleim, mert akkor még nagyon nem féltethettek, nem volt mitől, tudták, hogy hova megyek, jó helyen vagyok...

Az a baj, hogy nyilván úgy játszottad el a bizalmát, hogy elmentél bnpdhöz, és közben elmentetek bulizni is...Vagy nem oda mentél, amit mondtál, nem ahhoz a lányhoz...

Csináld úgy, hogy ha valahogy sikerül rávenned, hogy ha esetleg felhív téged, vagy a bnőd szüleid, akkor ne érje meglepetés, hogy nem is vagy ott!

Szia. Én is azt tudom mondani, hogy ne szökj el az nem a legjobb megoldás. Csatlakozom az előttem szólóhoz beszélj vele.

Ha én lennék ebben a szituációban én leülnék az anyámmal amikor jó hangulatban van, és elmondanám neki milyen fontos is nekem, hogy azt az 1 hetet a barátnőmmel töltsem. Hogy kompromisszumra jussak, attól se zárkozznék el, ha ott tartunk, még esetleg fel is ajánlanám, hogy lefaragok belőle és kevesebb időre megyek hozzá és hogy jó helyen lennék, mert (mittudjam én) az ő anyukája is rajtunk tartja a szemét, ő is szereti tudni, hogy van mit csinál a lánya. Mindenképpen próbálnék nyugodt maradni, mert ha átmegy kiabálásba a beszélgetés az nem vezet sehova (kinek nagyobb a hangja..). Felkészülnék mit mondok, esetleg gyakorolnám is. Ha a beszélgetés során feldob valamit, ami nem tetszik, nem mondanék rögtön nemet elgondolkodnék, hogyan tudnám másként, hogy nekem is jó legyen, hiszen azt szeretném, hogy elengedjen, próbálnék kompromisszumra jutni.

Ha eseteleg ott tartanánk a beszélgetésben, hogy semmi nem válik be, bedobhatnám, hogy esténként vagy amikor jónak látom, (de rendszeresen, megbeszélt időközönként) felhívom és elmesélem mit csináltunk, esetleg azt is mondanám neki, hogy őszinte leszek. (Ha azt mondja rá, már eljátszottam, akkor elmondom neki még egyszer, vagy akárhányadszor, hogy milyen fontos nekem ez a hét, és szeretném ha elengedne, ezért elmondom nekik mi történik, történt velem)(természetesen nem biztos, hogy mindent szó szerint elmondanék, annyit hogy megnyugtassam, kihagyhatok belőle pár dolgot, vagy szépíthetek, de nem hazudnék túúl nagyot).

(Én valami hasonló dolgot tennék, de az a te döntésed megfogadod-e.)

Az én szüleim folyton számon akarják kérni mi van velem, amikor hazamegyek rám "ugranak" és azt lesik miben hibázok. Én próbálok, mindig nyugodt maradni és amennyire tudok felkészülni, mit mondok egyes mondataikra. Esetleg olvass azzal kapcsoltban könyvet, hogyan kezeld a szüleidet, hogy te ne sérülj meg.

Nem kell elkeseredni. (közhely jön, de igaz ) Minden mélypont után jönnek boldog pillanatok, amiért érdemes élni ;)

Megszökni nem érdemes. Én is sokszor fontolgattam ilyet, amikor nem engedtek, de tudtam én is, hogy kapnék érte. Engem is tuti kiseggelt volna apám az ilyenért, teszem hozzá, velem anno máshogy már nem nagyon bírtak, én aztán megtettem mindent azért, hogy kihúzzam a gyufát, lány létemre. Nekem voltak olyan műsoraim, hogy apám azt mondta, nem, én meg hogy de, és sprinteltem kifelé otthonról. Na de utána milyen szar hazamenni...

Inkább próbálj velük megbeszélni mindent, mondd meg, hogy te ezentúl őszinte leszel mindenben, és megérted azt is, ha nem engednek valahová, de akkor indokolják meg, hogy miért nem, és vegyék figyelembe a te indokaidat is.