Hogy segítsek magamon?

A megoldás valójában tök egyszerű, csak nekem is 29 évembe került, mire rájöttem... :-(

1) Ha körülnézel a világban, hány olyan ember van, akit a teste miatt kerülsz, lenézel, megvetsz? (Nem a higiénéről beszélek.) Szerintem egy se. Akármilyen kövér, ronda, ráncos, rosszul öltözött, téged nem valószínű, hogy zavar elfogadod őt olyannak, amilyen. EL KELL HINNED, hogy másokat sem zavar a te külsőd. A legkevésbé sem. Akármioyen is vagy, őket abszolút nem izgatja, ennél sokkal fontosabb dolgokkal vannak elfoglalva.

2) Milyen emberekkel szeretsz együtt lenni? Fogadjunk, hogy olyankooal, akik maganiztosak, elégedettek önmagukkal, kiegyensúlyozottak, nem tépelődnek örökké önmagukon, nincs bennük önmarcangolás, inkább másokra koncentrálnak, kérdeznek, érdeklődnek mások iránt. Az ilyen emberek társaságában jó lenni, ez felszabadító.

Erre kellene törekedned, hogy az önmarcangolást hagxd magad mögött, és ne törjön le a kinézeted vagy a belsőd. Hidd el, hogy mások számára kellemes társaság vagy. Mert amit te gondolsz magadról, másaok is azt fogják gondolni rólad.

Ez alapszabály.

Leírva ez így túl könnyűnek hangzik, de nem az - viszont nekem az életeme változtatta meg. Amióta elhiszem, hogy mősok nem kritikával néznek rám (mert jobb dolguk is van ennél), valamint hogy értékes ember vagyok, akinek a társaságában jó lenni, azóta kiegyensúlyozott vagyok, vannak barátaim, férjhez mentem, gyereket szültem. Elégedett és boldog vagyok - 10 kiló túlsúllyal is. :-)

Ha nekem sikerült, neked miért ne sikerülne? :-)

pszichiáter+cipralex gyógyszer.

, szociális szorongásos zavar (szociális fóbia), generalizált szorongás és kényszerbetegség) kezelésére alkalmazzák.

Az eszcitaloprám az ún. szelektív szerotonin-visszavételgátló (SSRI) antidepresszánsok csoportjába tartozik. Ezek a gyógyszerek a szerotoninszint emelésével befolyásolják az agy szerotonin-rendszerét. Az agy szerotonin-rendszerének zavara kulcsfontosságú szerepet játszik a depresszió és a vele kapcsolatos rendellenességek kialakulásában.

a szorongást nem könnyű kontrollálni szorongsz, mert félsz, hogy szorongani fogsz.

én hasonló dolgokon mentem át mint te. rusnya voltam, belémnevelték(akarták), hogy szar senki vagyok, stb..

volt egy hosszú depressziós időszakom is. A lényeg, hogy akarj változni, de valóban, ha csak város a sült galambot akkor szart se fogsz elérni. én elmentem sztk-s pszichológushoz is, nem volt sok, de azért ért valamit.

önbizalom a kulcs. miben vagy jó? alkoss valamiben amiben elégedettséget nyerhetsz és az táplálhatja az önbizalmat.

pl ha zenélsz, akkor az új dalok eljátszása, ha programozol, akkor a megoldások amiket alkalmazol, amit kitalálsz, ha verset írsz, ha regényt, ha festesz,rajzolsz, stb...

ez mind mind érték. és ha értékeset alkotsz, akkor te is értékes vagy, ez pedig örömmel tölt el, és az öröm egy jó út az önbizalom felé..

Semmiképpen ne gyógyszerezd magad, az semmire sem megoldás.

Helyette csak gondolkodj el: Azok is emberek, nem? Ugyanúgy vannak megfelelési kényszereik, ugyanúgy szoronganak attól, hogy vajon mit gondolnak róluk mások. A különbség annyi, hogy ők nem mutatják, és tudják a helyzetet kezelni. Te még nem.

Ha sokáig rágódsz azon, hogy megszólalj -e, nehogy butasűgot mondj és kinevessenek, akkor a görcsös próbálkozás miatt tényleg hibázni fogsz, és tényleg ki fognak nevetni. Azt fogod erre hinni, hogy kár volt megszólalni, úgyis csak kinevettek.

De nem azért, amiért gondoltad, hanem a sok agyalás miatti idegesség következtében.

Szóval ha legközelebb társalgás folyik és van mondandód, nyugodtan szakítsd félbe azt, aki beszél, és mondd el a mondandód. Vannak nagydumások akik szeretik vinni a szót és nem adják egykönnyen, őket könnyen meg lehet állítani azzal, hogy "hadd fejezzem már be légyszíves", vagy hasonló.

A csendes, visszahúzódó embereket nem szeretik a többiek. Mit látnak belőled? Nem szólsz hozzájuk, csak ott ülsz karba tett kézzel, látszólag nem érdekel a társalgás. Mintha lenéznéd őket(ha nincs is így). Az ilyen emberek minden területen hátrányban vannak, a munkáltatók sem szeretik a csendeseket(ha nem tud kiállni magáért és a cégért, hogyan lendíti előre a munkát?), a munkatársak még kevésbé(alig beszél velem két szót, biztos lenéz és utál).

Láttad már, milyen emberek vannak az utcán? Na az biztos, hogy a fele társaságot nem szívesen temetnék üvegkoporsós temetésen. Érdekli őket a kinézetük? Néhányukat, akik szerint mindaz lényeges. A többiek tesznek rá, nagyon helyesen. Lehet, hogy 140 kiló, lehet, hogy az arcán több a kráter, mint a Marson és a Holdon együttvéve, de ha emberileg értékes, akkor mindez nem számít.

Mindig vannak olyanok, akik kinéznek másokat külső és ruházat alapján. És? Mások meg pont őket nézik ki.

Miért néz le valaki mást? Mert nincsen önbizalma, és azáltal, hogy másokat lenéz, saját magát nyugtatja.

Szóval nem kell félni az emberektől, mindnek megvannak a maga hibái és félelmei. Neked is, mindenkinek.

A kérdés az, hogy vajon hagyod -e, hogy ez a félelem eluralkodjon rajtad, és tönkretegye az életed, vagy felállsz, és harcolsz?

"szégyellem hogy ilyen vagyok mert a velem egykorúak általában egy kicsit egoisták"

Látod, megint csinálod, erről kell leszoknod. Nem szabad azt nézni, hogy mit csinál a másik. Lehet, hogy kívül flegmának és magabiztosnak látszik, lenyom egy laza párbeszédet, miközben belül tépelődik, hogy vajon jól megfelelt -e másoknak. Egy embernek felelj meg: magadnak.

Egy ducibb nő is lehet széparcú ápolt, igényes, kellemes megjelenésű, itt van ennek ékes példának a barátnőm.

Hiába kövér, a frizurája mindig rendben van, műkörme van, szép sminke, csinos ruhái és igenis megnézik a vékony férfiak!

Ha ezzel nő az önbizalmad, irtad sminkeled is magad, öltözz csinosan és igy máris jobban érzed magad! Nálam bevált!

Probálj meg beilleszkedni, legyél nagyon kedves és mosolyogj állandóan nekik...ezzel minden embert lelehet venni a lábárol és nagyon könnyen barátokat szerezhetsz!