Család nélkül lehet bírni az életet? 16F

Én rájöttem hogy jó dolog ez a család, de csak 60 kilométer távolságból 1-1 délutánra :D

Egyetem idejében egy időben albérletes voltam, akkor volt az hogy péntek este indultam, vasárnap délután jöttem, néhanapján eltelefonálgattunk, de amúgy egyáltalán nem hiányzott. Most anyám költözött el, havonta 1-0,5ször látom, tökéletesen megvagyok nélkülük. Ha éppen távol vannak sokkal kiegyensúlyozottabb, nyugodtabb, használhatóbb vagyok :D

"Kérdező! Épp ezért írtam,hogy elmebetegek! Napi szinten lehet olvasni,hogy mennyi idióta van,akinek nem gyerek,még macska sem való! Szomorúsággal tölt el,mert nem bírom elképzelni,hogy lehet egy gyereket bántani,terrorban tartani! Én ezeket az egyedeket felakasztanám!"

Akkor egy csomó gyerek intézetben nevelkedne, pl én 10 éves koromtól intézetis lettem VOLNA, ha te felakasztottad volna anyámat és apámat.

Gyermek"védelmi" Intézet: csöbörből vödörbe. Túl kevés a szakember, túl sok az intézetis gyerek, így nem lehet felügyelni...

13# Én nem tudom mi van az intézetben,de amelyik gyereket terrorizálják,ütik ha kell,ha nem,szerintem még mindig jobb helye van ott!

Ha a rokonságomban lett volna ilyen,Én magamhoz vettem volna a gyereket az biztos! Rendesen összerezzenek attól,ha rágondolok,hogy fájdalmat okoznak egy ártatlan gyereknek! Nem még átélni!Borzasztó lehet,nagyon sajnálom ezeket a gyerekeket!

25 éves vagyok ,apàm is àlandoan terorizalt ,lelkileg kikészûltem ,egy idegbeteg lettem tôle. 16évessen kôltôztem anyai nagymamàmhoz. Ô volt a mindenem ,pedig szigorubb volt. Neki kôszônhetem ,hogy ''lenyugodtam'' ,hogy haladtam az életben. Sajnos 5éve meghalt.

Anyumat szeretem ,egy a baj vele ,hogy igazàn sosem alt ki értem.

Lanyom amikor megszûletett ,haza kellett költôznôm. Még ithon lakok ,apam ugyan olyan mint volt. A lànyommal zsarol fojton. Ma pl kb egy ôràja belém kötött ,ûvôltôtt velem ,meg elhordott minden baromnak (az utobi idôbe nem szolok neki visza ,de most nem birtam megàlni ,hogy egy ilyen dologba belekôt). Aztan mondta anyamnak ,hogy ''mondtam hogy ki kell hivni a gyàmûgyet ,ezt meg kirakni a ...''

Anyam elkûldte a fenébe. Mind ezt a 2,5éves lànyom elôtt.

Még egy fél év kell mire elkôltôzûnk. A lànyom érdekébe is el akarok menni ,nem akarom ,hogy belôle is idegbeteget csinàljon.

Anyit hozàteszek ,meg nem ûtôtt még soha.

Meg mindig nôvérem volt az Atya Ûristen ,mindent megkapottt,mindig tàmogadta apàm.

Bird még ki ezt a kis idôt ,aztan költôz el valahogy. Tudom ,hogy nehéz.

De az ember ink egyedûl legyen ,mint egy ilyen csalàdban.

Sok sikert kîvànok.

N25

Erről a kérdésről az egyik barátom jutott eszembe...Neki nincs apja, de az anyja folyamatosan megkeseríti az életét. Rokonhoz nem tud elköltözni, mivel szinte senkivel nem tartják a kapcsolatot. Bízom benne, hogy minél előbb el tud majd költözni onnan.

Egyébként, szerintem ki lehetne bírni, főleg ha ennyire rossza helyzet. Talán még jót is teszel magadnak az egyedülléttel. Szerencsére én normális családban élek, de sajnos nem mindig becsülöm meg ezt, és ilyenkor néha szörnyű bűntudat kezd el gyötörni...16/L

18# Ezt szépen megfogalmaztad! :) Igen,sok gyereknek olvasni kellene pár ilyen sztorit és rájönnének ,hogy nem az a katasztrófa ha nem kapják meg a legmárkásabb cipőt vagy a legújabb telefont! Szörnyű,nagyon szörnyű gyerekkorok vannak,amit nem szabadna,hogy megtörténjenek!

Inkább ne adna az Isten ilyen embereknek gyereket,minthogy szörnyűségeket,terrort kelljen átélniük! :(

"Én nem tudom mi van az intézetben,de amelyik gyereket terrorizálják,ütik ha kell,ha nem,szerintem még mindig jobb helye van ott!

Ha a rokonságomban lett volna ilyen,Én magamhoz vettem volna a gyereket az biztos!"

Az intézetekben ugyanez van. Kevés a nevelő, egymást terrorizálják a gyerekek, a kamaszok egymást (fiú lányt, fiú fiút) erőszakolják meg. Kvázi fiatalkorúak börtöne. Bár biztos akad kivétel is.

A rokonság megoldás, HA van, aki befogadja, és ha normális.