Elhagytam egy karórát, amit ingyen kaptunk, és most adtuk volna el a vaterán 30 000 forintért. Helyesen cselekednék, ha azt hazudnám apámnak, hogy megtaláltam, eladtam, és a nyári munkával megkeresett pénzemet adnám oda neki?

Most akkor ingyen kaptátok, vagy találtátok? Kicsit fura az egész. Én ha arra készülök, hogy eladjak valamit a neten, vagy bárhol, akkor azt a cuccot beteszem egy fiókba, és postázásig otthagyom. Nemhogy magammal viszem hosszas vonatutakra, meg hordom, ahogy egyesek szokták. Úgy kellett volna kezelned, mintha már nem a tiéd volna.

Erre meg ha még teszel egy lapáttal egy ízes, és baromi átlátszó hazugsággal, akkor az a szánalmasság csúcsa, bocs, hogy ezt mondom.

Apád úgyse veszi be, hogy eladtad az órát, ha késel a pénzzel (mert meg kell keresned), meg műár bejelentetted neki nagy ünnepélyesen, hogy elhagytad egy vinaton. Legalább ne nézd hülyének.

Nem hülyeség, csak a hazugságot hagyd ki belőle. Mondd meg apukádnak, hogy elhagytad ugyan, de az árát visszapótolod a nyári pénzedből, hogy a te hibádból ne essen el a család ettől a pénztől. Ez igen jó pont lenne, és akkor kölcsönkérned sem kell, hanem odaadod az árát, mikor összejön a fizudból. Akkor is ragaszkodj ehhez, ha apukád szabódik. Jelentsd ki, hogy ez a te sarad és mindenképp jóváteszed. Jó pont lenne, felelősségteljes döntés, apukád is értékelné. Végül ugyanott kötsz ki, ahol akartál, csak a hazugság-szitut kikerülöd. Tiszta lesz a lelkiismereted, becsületes az eljárás, nincs lebukás, meg rizikó. Tehát alapjában szép, hogy meg akarod adni az árát, de azt egyenesen is lehet, én ezt az utat javasolnám.

Sok sikert!