Egyetértetek ezzel? Sokan azért nem akarnak házasságot, gyereket mert nem találják meg azt az embert akibe szerelmesek lehetnének és viszont. Ezért bújnak a "nem akarok gyereket, párt" szöveg mögé.
Köszönöm a válaszaitokat, nekem mindegyik hasznos, mert mindegyik elgondolkodtató.
Legjobban talán a 20-as válaszoló mondandója: "ne azzal vállalj gyereket, akibe szerelmes vagy".
Igazából azért tettem fel a kérdést, mert volt valaki, akibe nagyon szerelmes voltam, és gyereket is vállaltam volna vele...de nem működött, ő egyáltalán nem szeretett engem.
Most van egy kapcsolatom, de nem vagyok szerelmes...jól kijövünk, közös érdeklődés is megvan, megbízható...de nem tudom mit csináljak...
Pont az ellenkezőjét annak, amit a 20.
Mert a szerelem elengedhetetlen a jó kapcsolathoz, de nem a lángoló, mindenre képes vagyok tiniszerelemre van szükség, hanem a felnőtt, a másik megbecsülésén és tiszteletén alapuló szerelemre.
Anélkül értéktelen az egész, lakótársi közösség.
Napi szex? Volt, hogy 2 hét alatt egyszer. Én is gondolkozok rajta, hogy inkább egyedül leszek, ha már nem kellettem annak, akibe őszintén szerelmes voltam.
Csak félek a magánytól.
Igen, én is így gondoltam; szerelmesnek lenni, várni mikor jön, szinte remegtem azért, hogy csak hívjon fel...(akinek nem kellettem, csak egy időre)
Most ez nincs, elvagyunk, bízunk egymásban, csak marcangol a kérdés, hogy jobb lenne szakítani. Viszont sok a közös téma, vannak pozitív dolgok, de szenvedély nincs.
Tudom, hogy ő értékes ember, és ha szakítanék, nem biztos, hogy megtalálnám a nagy Ő-t (persze, ha létezik egyáltalán), vagy lenne egy rossz kapcsolatom, esetleg magány.
Igazából totál tanácstalan vagyok...
Nem hinném, hogy ez így van. Egyéni döntés. Már miért kéne ködösíteni, másoknak magyarázkodni? Nem kell, nincs szükség rá. Valóban vannak olyan emberek, akik egyedül érzik jól magukat, se házasságot, se gyereket nem akarnak, sőt, van aki még párkapcsolatot sem. Teljes mértékben magánügy.
Én nőként egyszer szerettem volna megtapasztalni a házasságot, hogy milyen amikor nem csak érzelmileg, hanem törvényesen is összetartozunk a szerelmemmel, de a gyerekvállaláshoz pl sosem ragaszkodtam mindenáron. 24 éves koromig egyáltalán nem is akartam. Aztán mikor megismertem a férjemet, a vágy is jött, hogy tőle szeretnék egy gyereket.
Remekül megvagyunk kettesben, és mindent összevetve arra jutottunk, hogy nem vállalunk gyereket. Közös elhatározásból egy ideig próbálkoztunk vele, de nem jött össze, mint kiderült egyikünknek sem lehet. Ez a tudat elsőre ugyan nem volt épp kellemes, de nem vágott földhöz annyira, mint egy átlag embert, aki igazán vágyik rá, hogy szülő legyen. Nyilván ha nagyon akarnánk, tehetnénk az ügy érdekében (örökbefogadás, mesterséges beavatkozások, kezelések, lombik), de nem akarjuk annyira) Egy stabil, boldog házasság, egy szerető társsal kettesben nekünk mindenképp többet ér.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!