Mit tegyek ilyen családdal?

Még mielőtt anyám elhordja apámat mindenféle pszichopata bunkónak apám anyámat meg minden trehánynak azért tudniuk kell valamit. Először is kezdjük apámmal. Évekig gondjai voltak az alkohollal, és amikor ivott akkor rendszerint agresszív volt. Sohasem tudta hol van a határ. Volt, hogy naponta 8 liter tablettás bor is elfogyott nálunk. És rejtegette az üvegeket tehát szégyellte magát emiatt, de nem kért segítséget senkitől. A karácsonyaink rendszerint úgy teltek el, hogy el kellett otthonról menekülnünk. A legszörnyűbb eset.” Az volt, amikor kb. 8éves lehettem és apukám fejbe verte anyukámat és anyu elájult. Én nem tudtam mit kell ilyenkor csinálni. És abban a pillanatban mindent elfelejtettem pedig ugye, mint tudjuk, sok rajzfilmben mutatják, hogy vízzel öntik le az ájult rajzfilmfigurákat. Na de térjünk vissza a témához. Fogalmam sem volt mit kéne tennem. Ott térdeltem anyukám mellett és rázogattam. De nem ébredt fel. könyörögtem apukámnak, hogy adjon gyógyszert, mert anyu szívbeteg és azt hittem valami ezzel kapcsolatos baja van. Anyu szívgyógyszere a legmagasabb polcon volt. Apu nem akart gyógyszert adni csak simán leült tv-zni bűntudat nélkül. Majd olyan 15perc könyörgés után végre odaadta anyu gyógyszerét majd elment otthonról. Vittembe vizet és gyógyszert, úgy ahogy tőle láttam, hogy, hogy veszi be. Először vizet öntöttem a szájára tudom, hogy ezt nem így szokás, de akkor még nem tudtam. Anyu köhögni kezdett én elkezdtem szólogatni majd pár másodperc múlva felébredt.” Apukám ezeket a gondjait sajnos csak későn vette észre és akkor anyukám már nem őt szerette. Jó és akkor most egy pár dolgot édesanyámról. Igen valóban kevesebbszer mos, főz és takarít, mint más nők. Van, hogy 1 héten egy nap sincs ebéd. Van, hogy a szennyesbe 2 hétig vagy több ideig állnak a ruhák. A takarítás nála pedig annyit jelent, hogy összesöpör. De tény hogy más nőnek ebben a férje is segít. Nálunk ez nem így van. Édesapám elvárja, hogy minden meglegyen körülötte. És cserébe semmit sem nyújt. Na de most térjünk vissza édesanyámhoz. Iszonyatosan undorodom attól, amit tett. És már-már szinte szégyellem, hogy ő az anyám. Kezdjük is az elején. 2009. december 31. Egy szilveszteri partin voltunk ahol ott volt …..István is. Már ott sem tetszett, ahogy közeledett anyám felé próbálta ölelgetni természetesen ittas állapotban. Amikor elmondtam ezt anyunak a válasza ennyi volt: „Tényleg én ezt észre sem vettem.” majd jót röhögött az egészen és arrébbment szintén vissza az Istvánhoz. Édesapám azon a napon dolgozott csakhogy ezt is megemlítsem. Aztán hónapok teltek el. Közben sejtettem, hogy valami van közöttük, de akárhányszor megkérdeztem anyukámat mindig az arcomba röhögött és közölte, hogy ők csak barátok. Közben persze végig arról beszélt, hogy az István milyen jó ember hogy ő élményfürdőbe vinne minket ő így ő úgy. Anyu nagyon sokszor ment vele boltba vagy máshova. Régóta szerettem volna felmenni Budapestre, a kínai piacra. Anyu megígérte, hogy velem fog elmenni először. Egyik nap nagy szatyrokkal tért haza megkérdeztem hol volt. Azt mondta Budapesten, a kínai piacon. Mondtam neki, hogy megígérte, hogy velem fog először felmenni. Erre ő azt mondta: jól van, de az István elvitt. Én inkább fogtam magam és bezárkóztam a szobámba. Egyiknap bejött a szobámba és megkérdezte, hogy mi lenne, ha felmennénk Pestre mondtam, hogy oké. Erre ő közölte, hogy de az Istvánnal. Gondoltam jó úgyis csak barátok. Vagyis inkább fogalmazzunk úgy, hogy próbáltam magamnak bemesélni, hogy ők csak barátok. Bár ne tettem volna. Amint odaértünk az István elkezdte őt ölelgetni. Próbáltam mindig közéjük állni, de nem igazán jött össze. Gondoltam, majd ha hazaérünk, beszélek anyuval, de amint felvetettem ezt a témát a csak annyit mondott, hogy nekem ehhez semmi közöm jövőre úgyis Velencére fogok iskolába járni. Most már így utólag azt kívánom bárcsak ne mentem volna el Pestre velük. Azóta már nem takargatták a titkukat csak apu előtt. Mindenhova az Istvánnal kellett mennünk. Orvoshoz, vásárolni mindenhova. És szinte mindent ő is fizetett. Csak egyetlen kérdésem volt. Miért? Hisz nem is rokonom, hisz nem is ismerem az, hogy anyámmal jóba van az nekem nem sokat jelent. De aztán rájöttem 2010. május 18-a én és az öcsém is betegek vagyunk. Az öcsémnek 39 fokos láza van. Adtam neki lázcsillapítót, de nem ment lejjebb. Anyu sehol. Ő, aki egy csöppet sem ért a telefonokhoz elment az István telefonját megcsinálni. Mondtam neki, hogy ez elég ócska duma, mert nem is ért a telefonokhoz erre ő azt válaszolta, hogy:- De új SIM KÁRTYÁJA van és a nevek elvesztek a telefonjából. Felment hozzá. Kb. 1óra múlva az öcsém sírva könyörgött nekem hogy menjek fel az Istvánhoz és szóljak, hogy anya jöjjön le, mert ő lázas és nagyon rosszul van. Felmentem, de szóltam az öcsémnek hogy jöjjön velem. Valahogy éreztem, hogy valami rossz lesz valahogy éreztem, hogy nem lesz jó, amit ott találok. Felmentünk. Kopogtam. Semmi válasz. Kopogtam még egyszer. Zörgést hallottam ezért kopogtam még egyszer. Végre ajtót nyitott az István röhögve megkérdezte, hogy mi a probléma. Mondtam h anyut keresem azt mondta mindjárt jön. Megkérdeztem, hogy hol van? Azt mondta a szobába. Itt már sejtettem, hogy mi a szituáció. Bementem nem érdekelt semmi. Láttam, hogy a harmonikaajtó félig csukva van. Bementem a szobába és láttam, hogy anyám ott öltözködik. Na, ez nekem elég volt. Pár másodpercig mozdulatlanul álltam majd fogtam magam és kiviharzottam a lakásból egy büdös k****a kifejezéssel. Sírva rohantam le a lépcsőn a 7-ről a 4-re. Bementem a szobámba rázott a görcs szédültem már-már az ájulás határán álltam. Amikor anyám hazajött szintén csak annyit mondott, hogy nekem ehhez semmi közöm.