Mit tehetek ha a szuleim el akarnak valasztani baratomtol?

Ha rendben van a kapcsolatotok, nem húz vissza, tényleg ki tudsz bontakozni mellette, nem hanyagolod el magad, az életed, a jövődet, hanem tényleg csak arról van szó, hogy édesanyád nem szimpatizál a sráccal, vállald fel a konfliktust. Egész életre szólóan nem fogtok összeveszni, mégiscsak az anyukád. :) Biztos neki is nehéz, hogy kirepül a lánya, próbálgatja a szárnyait, ne haragudj rá, csak adj neki egy kis időt - és közben ne felejts el kiállni magadért. Abból is látja, hogy már mentálisan eléggé erős és önálló vagy egy saját párkapcsolati döntéshez.

Te meg kedves korábbi válaszoló, aki rögtön egy egész generációt skatulyáztál be, kapsz egy szettet, kérlek ásd el magad. :D Teljesen más világ van, mint anno - attól, mert neked mások voltak fiatalként a problémáid, ennek a generációnak megint mások. Elvárod, hogy akkor akarjon érzelmileg is önálló lenni, amikor már anyagilag is az? :DD A felfelé szökő ingatlanárak mellett? A mostani fiatal korosztály 50%-ának ESÉLYE sincs saját ingatlanra, és nem azért, mert drogokra költik. A munkahelyeken hatalmas a munkaerő rotáció, nem úgy van az, mint régen, hogy elmegy valaki gépelőnéninek az önkormányzatba, aztán onnan megy nyugdíjba.

Amíg ilyen csőlátású és szűklátókörű vagy, addig kérlek, csak ülj rá az ujjadra, mielőtt gépelni kezdesz és lehordasz mindennek egy ártatlan kérdezőt, aki csak tanácsot kér az internet népétől. Szégyen az ilyen...

persze hogy nem fog változni semmi ha 18 éves leszel :D

az csak egy dolog, hogy nagykorú leszel, de dolgozni se fogsz, magadat se fogod eltartani, ezért még ugymond nem lesztek ettől felnőttek

szerintem anyud félt, nem vagy egyke lányka?

vele is ezt csinálta anya, amíg tanultam, addig mindig az volt amit ő akart...ritkán taliztam a barátommal sajnos :(

nagyon sokat veszekedtem a barátommal is és anyával is emiatt. de mióta dolgozok, oda megyek ahová akarok :D

igaz én már idősebb vaghyok mint te :)

24 l

10-es:

Van gyerekem, de még kicsi. De akkor is így látom. Majd ráér az ilyesmin aggódni később. Most az a dolga, hogy tanujon (mármint pl a 17 éves kérdezőnek) a képességeinek és az érdeklődésének megfelelően. Lehet, hogy sokan nem értenek velem egyet, de pont leszarom. Magamról tudom, hogy sokkal másabb, jobb lenne ma az életem, ha az iskolás éveim alatt nem engedtem volna belepofázást a dolgaimba (középiskola -gimnázium- választás, stb stb stb). Nem akarom, hogy a lányom majd ugyanabba a hibába essen, amibe én. Engem se engedtek el sokszor erre arra, mert pl "jönnek a rokonok" (akikkel tényleg csak annyi bennünk a közös, hogy rokonok vagyunk), rosszak a jegyeim (amik csak számok, semmit nem határoznak meg, annak ellenére hogy a gimnázium kínszenvedés volt -képtelen vagyok olyanra időt szánni, és foglalkozni valamivel, ami nem érdekel- szakmákat, nyelvvizsgát és diplomát szereztem, bár ez utóbbit nagyon megbántam és nem vagyok rá büszke, három és fél év nettó időpocsékolás volt), vagy bármiegyéb indokkal nem mehettem ide-oda, elég sokáig. Aztán rájöttek, hogy ezzel nem érnek el sok mindent, csak azt, hogy egy időben elkezdtem melózni suli mellett (gimnázium után nem mentem rögtön főiskolára, hanem 3 év szakközép -érettségi utáni, adott két szakmát-, életem legszebb 3 éve, mellette melót kaptam egy fröccsöntő üzemben), bulizgattam, ha volt rá időm, építgettem, "tápasztottam fel" egy öreg autót (ami a mai napig megvan, már lassan 12 éve), együtt lógtam akkori párommal, meg a haverjaimmal, és jóformán enni meg aludni jártam haza (volt fontosabb dolgom is, mint otthon lenni, illetve nem is hiányzott az otthoni, addig megszokot cseszegetés és belepofázás). Ekkor tájban kezdtek rájönni, hogy tényleg jobb az, ha "majd én azt tudom", ekkorra már 22 voltam.

Nem kell ragozni. Nem azért vállalunk gyereket, hogy legyen otthon segítség, stb. Ő egy külön ember, egyéniség, megvan egy idő után a saját élete, amit hagyni kell, hadd éljen, ne a mi életünket, vagy ne a saját, be nem teljesült vágyainkat akarjuk beteljesíteni vele (meg nem tudom számolni mennyi példát láttam/látok erre nap mint nap)

Kérdező (#4), talán ne kérj engedélyt, hanem közöld, hogy mész találkozni, és indulj el... ez ennyire egyszerű:)

Oké, a szülő meg közli hogy oké kislányom, mától nincs márkás ruha, nincs internet, telefon fizetése, ruhák turkálóból, kaja ami épp az asztalon van, semmi kedvezés. Ha ilyen nagylány vagy felnőttködni, akkor nem kell gyerekként bánnom veled. Ha akarsz valamit akkor tudod hol a diákmunka közvetítő cég, hajrá. Ez ennyire egyszerű:-)

134 majd meglatod..

az az egyeduli dolga hogy tanuljon? eletkeptelen majmot nevelsz belole aki piocakent fog rajtad csungeni 30 eves koraig HAJRA

"Nem kell ragozni. Nem azért vállalunk gyereket, hogy legyen otthon segítség, stb. Ő egy külön ember, egyéniség, megvan egy idő után a saját élete, amit hagyni kell, hadd éljen, ne a mi életünket, vagy ne a saját, be nem teljesült vágyainkat akarjuk beteljesíteni vele (meg nem tudom számolni mennyi példát láttam/látok erre nap mint nap)"

Te amúgy végigolvastad, amit írtam?:D Hol láttál benne ilyet? Az pedig nettó hülyeség, hogy a házimunka kizárólag a szülők feladata. Az, hogy a gyerek megtanul közösségben - családi mikroközösségben is - létezni, a nevelés része, beletartozik a jogok tiszteletben tartása, a kötelezettségek betartása és a feladatok megosztása is.