Mit tehetek ha a szuleim el akarnak valasztani baratomtol?

Monjuk mobil nyomkodas helyett mosogass es takarisd vegezd a hazimunkat.

Kamaszok csak lustalkodnak es pasiznak logikus hogy anyadnak nem tetszik.

Nem hotelben elsz.

Meglatod ha segitesz engedni fogja a fiuzast.

18 leszel es ? Munkad lakasod van ? Mincs akkor azt csinalod amit anyad momd

Hú, ezek a "majd én megmondom", "tudjad hol a helyed" hozzászólások... Ássátok már el magatokat.

Addig éljen, amíg fiatal. Szülőként mondom, a gyereket nem azért vállaljuk, hogy legyen otthon segítség a házimunkában. Az a szülő dolga. A gyerek dolga, hogy tanuljon (ahogy olvasom, az itt megvan), és ezen kívül élje az életét, élvezze ki a fiatalságot. Most 17 évesek, OK, hamar eltelik az a pár év, hogy már neki is ott lesz a háztartás, család, stb. Akkor már nem élhet "gondtalanul". Lányos szülőknél érthető, hogy féltik a lányukat (kihasználástól, nem kívánt, korai teherbe eséstől, stb), de a tiltás az nem vezet jóra. Max titkolózáshoz, ami rosszabb.

De kicsit a 3-mas kommentelőhöz vissza:

Sok szülő azért "tiltja" a gyerekét ettől-attól (főleg a társasági életének a rovására) mert ha nem is tudatosan, de úgy érzi, hogy nem akarja, hogy "kirepüljön" a gyerek a családi fészekbő, nem tudja kvázi elengedni érzelmileg. Csak ez a legtöbb esetben feszkót eredményez, és mindenre, csak jóra nem vezet. Ez a 18 sokak szerint egy "mágikus határ", de igazából tök mindegy. Legális párkapcsolatod, akár egjóval idősebb emberrel már 14 éves korodtól lehet. Sőt, szülői beleegyezéssel már ekkor hozzá is költözhetsz, össze is házasodhattok. A 18 év az azért valami túlmisztifikált dolog, mert akkor már tudod, hogy jogilag senkinek semmi beleszólása. De ettől függetlenül (hangsúlyozom, szülőként mondom) ha valami véletlen folytán én összebalhéznék a lányommal akkor tájban, amikor már 18 lesz (messze van még), és ő feláll, és azt mondja, hogy "csá fater, elköltözöm a pasimhoz", abba nyilván már nem lesz beleszólásom, az ő élete, "majd ő azt tudja", de ettől függetlenül kötelességem lesz szülőként akkor is támogatni, ahogy tudom (meg ahogy igényli persze). Ez nem azon múlik, hogy segít-e a háztartásban, vagy nem, eminens tanuló, vagy végig bukta a sulit, stb.

De kicsit vissza a tiltásra. Mi a jobb? Tiltod, titkolózik, nem oszt meg veled semmit (így nem is tudsz időben érdemben lépni, tanácsot adni), aztán egyszer így vagy úgy azzal jön haza, hogy "beb@$zott a geb@$z", vagy félreteszed a nagy, vaskalapos, csőlátású elveidet (már akinek ilyenek vannak, de őket nagyon tudom sajnálni), megpróbálod az ő szemszögéből nézni a dolgokat (nem kell tagadni, biológiai tény, hogy te is voltál fiatal, még ha ezt tagadod is), és értelmesen beszélni. És ha mélyen magadba nézel, ugyanezeket a köröket lefutottad anno a te szüleiddel. És mit gondoltál akkor? Na ezeket kell szépen a berozsdásodott kis computereden a fejedben végigfuttatni (tudom, egyeseknek nehezére esik) és akkor értelmes kompromisszumot lehet a gyerekeddel kötni. Nem kell az "én vagyok a szülő, úgy lesz ahogy én mondom, és kész" jellegű hozzáállás, mert az oda vezet, hogy amint lesz lehetősége elhúz otthonról a bánatos pék f@$zára, és te örülsz, ha majd havonta látod. Kell ez bárkinek is, aki ésszel él?

"Szülőként mondom, a gyereket nem azért vállaljuk, hogy legyen otthon segítség a házimunkában. Az a szülő dolga."

Ha tényleg van gyereked (nem hiszem), akkor javaslom, sürgősen felejtsd el ezt az idióta hozzáállást. Persze, hogy nem háztartási robotnak szüljük a gyereket, nem lenne túl jó befektetés, de a házimunka a családé, amiből mindenki - korának, lehetőségeinek megfelelően - kiveszi a részét. A család közösség, nem pedig (jó esetben) két felnőtt munkatábora, gyereknevelési céllal.

Egyébként tényleg hülyeség tiltani egy 17 éves lányt a szerelmétől, ha a sráccal egyébként nincs semmi gond.:-) Kérdező, esetleg keressetek valami nyári diákmelót együtt, a suliban meg húzz bele ősztől, ha jól számolok, amúgy is az érettségi éve lesz.