Mit tennétek ha megzavarnák és megsértenék a gyászotokat?

Egy barátnőmnek nemrég volt a halála évfordulója. Nagyon szerettem s mai napig hiányzik is. Amikor más suliba mentünk elvesztettem szem elöl s hiába kerestem nem vette fel. Hónapokig ment így majd egyszer megláttam az utcán s azt mondta nembírja már ki annyira rossz. Mindig is érzékeny volt s visszahúzódó s én így szerettem de a "jóakaratú" beszológatók s aljas emberek megkeserítették az életét nálunk s az új iskolában is ahol már nemtudtam megvédeni. Idegösszeropanást kapott és sokat kezelték ezzel végűl meghalt.(Amit én egyáltalán nemhiszem, hogy véletlen volt vagy magától tette volna.) A temetéseken én nemtudok sírni. Fájt és napokig mozdulatlanul sírtam csak de temetésen sose tudtam sírni. (ez mindig is így volt) De a ott majdnem hülyétkaptam. A közös iskolánkból ott volt két csaj akik sosebarátkoztak vele, bunkók s lenézőek voltak velünk s az első sorban hangosan zokogtak! Volt képük eljönni! Úgy támogadták egymást mintha rokantak volnának! És tudom, hogy nem a megbánás miatt jöttek el mert mikor megláttak megkérdezték jééé hát én mit keresel itt? A temetés végén láttam, ahogy vigyorogva sugdolóznak!!!! Ennyire még nemgyűlöltem semmilyenlényt a világon! Apu vitt el onnan mielött nekik eshettem volna. A napokban megint láttam őket s amint látom a természetük se változott. Most mit tegyek?Ha leütöm őket jobb lessz ez valaha?