Titeket nem zavar, hogy a szüleitek állandóan minden nap megkérdezik. Hogy hol voltál? Valaki hasonló cipőben?

Hasonló cipőben vagyok. Én el szoktam nekik mondani ha suli után megyek valahova. Mivel féltenek és aggódnak a gyermekükért ezért érdekli őket, hogy hol voltál. Amíg náluk élsz addig ez lesz. :)

Az én szüleim is régimódiak. Amikor elmondtam, hogy egy fiúval voltam (úgy hogy ismerik a fiút) kiakadtak, de belátták, hogy az a fiú normális és nem lesz rossz hatással rám. :D

Kérdésedre a válasz: az a megoldás, hogy elmondod nekik, hogy nem csináltál semmi rosszat, elmondod hogy kikkel voltál ha úgy gondolod. Amíg náluk élsz addig ez lesz. :)

Persze, hogy megkérdezik, hogy számítsanak rád, pl. vacsoránál vagy ne is várjanak este.

Ha azt nem bírod bevallani, hogy csajjal vagy, akkor költözés az egyetlen megoldás, amíg otthon vagy, gyerekként vagy kezelve.

Amikor albérletben laktam és tanultam, oda mentem, ahová akartam, sosem kérdezték, de amikor hétvégén hazamentem, ugyanúgy elszámoltattak. Jó, mi?

Ha bunkó akarsz lenni, akkor előbb-utóbb leszoknak az ilyen válaszok után, hogy dolgom van, vagy jövök, amikor jövök, amikor végeztem. De nem tudom, neked megéri-e, hogy kivonod magad a családi életből ilyen szinten.

És miért nem lehet ,22 évesen elmondani hogy a csajodnál logsz? Ennyire gyerek vagy hogy igy fosol a szüleidtől?

Mellesleg én a párommal.élek, de alap, hogy mondjuk, ha elmegyünk valamerre, hogy a másik ne aggodjon, hogy hol járunk, vagy miért nem vagyunk otthom a szokott idöben.

27 éves vagyok, mégis el szoktam mesélni otthon, merre járok - pedig nem is otthon lakom... :)

Míg gyerek voltam, addig persze, állandóan ellenőrizgetve voltam, 18 felett már nem. De otthon élve szerintem természetes, hogy a kb. programtervekről beszámol az ember. Azt nyilván nem fogod felvázolni, hogy csajozni mész, de mondjuk "ma megyek be a városba a Cuki Kocsmába meg a Ciki Plázába, este 10 után jövök, ne várjatok meg", ez nem számonkérés, nincs benne semmi. De attól még, hogy felnőtt vagy, aggódhatnak a szüleid.

Nálunk ez fordítva is igaz egyébként: anyám is ugyanúgy el szokta mesélni, hogy épp milyen beosztásban dolgoznak, vagy jön a pasija és mennek XY helyre hétvégén.

Sőt, az élettársammal is ugyanúgy beszámolunk egymásnak, hogy kábé mikor vagyunk mikor nem. Nyilván nem mondom el percre pontosan, hogy a barátnőkkel hol kódorgunk a városban, és ő sem küld smst tíz percenként, hogy melyik kocsmában álltak meg épp a haverokkal. De ha bármi baj van, tudjuk, hogy merre keressük egymást.

Nem értem, miért ilyen fura, hogy a családban tudunk egymásról.

Amíg velük éltem, én is elmondtam, sokszor magamtól is, hogy hogy telt a napom. Ők is az övéket. Ugyanígy van most a párommal. Pedig sem az anyámék nem fogtak szorosan, és most házasként sem tartjuk egymást pórázon. Mindenki megy a dolgára de azért kíváncsiak vagyunk egymásra.

Lehet, hogy már megszoktam, hogy nálunk ez a szokás, de nem tudom elképzelni, mi lehet ebben az idegesítő. Esetleg akkor, ha a másik fél folyton elszámoltatna minden percedről vagy szíve szerint bezárna egy uborkásüvegbe. Nálatok ez a helyzet?