Szerintetek rendbe tudjuk hozni még?

2 éve már, hogy rengetek házassági problémánk van, nem folyamatosan, de időről időre küzdünk valamivel.

Az elején azzal kezdődött, hogy a férjem sosem volt otthon, érzelmileg teljesen elérhetetlen volt. Ekkoriban, vagyis már 2 éve összefutottam a sráccal, akivel együtt jártunk az egyetemre, és mindig megvolt köztünk aszikra, de akkoriban sosem volt semmi. Sokat beszélgettünk, elmentünk ide-oda, és rájöttem, hogy mennyire hiányzik az, hogy megnyíljon számomra a férjem. Egy este a srác megcsókolt, csak egy röpke, 1 mp-es csók volt, és utána megszakítottam vele a kapcsolatot. Elmondtam a férjemnek, de igazából eléggé könnyen megbocsátotta, nem éreztem, hogy mi van belül, nem tudtam akkor sem a közelébe férkőzni.

Közben kiderült, hogy a férjem már évek óta hazudozott nekem, átvert, kijátszott, hiteleket vett fel, adóságspirálba került...stb. Sokat veszekedtünk, mert éreztem, hogy valami nem klappol, de nem tudtam, hogy mi. Ez nagyjából egy évig tartott, aztán összedőlt a kártyavár, és minden kiderült. Én 100%-osan azon voltam, hogy mindent megoldjunk, aztán rá 4-5 hónapra ismételten kiderült egy újabb dolog, szintén hazugság, ami után én a gyűrűt is levettem, nem tudtam, mit tegyek. Rengeteget sÍrtam, mert azt éreztem, már nem tudok mit kezdeni ezzel. Akkor mondtam neki, hogy egyszerűen nem tudok közel kerülni hozzá, és el is mondta, hogy van körülötte egy fal, és úgy 70%-ban ismerem őt, mert ő nem mondja el, mi játszódik le benne. Ez mindennél, még a hazugságoknál is nagyobb pofon volt. Azt éreztem, hogy akkor kihez mentem én hozzá? Meg voltam róla győződve, hogy tökéletes a kapcsolatunk, és ismerem őt.

Végül eljártunk párterápiára is, és kezdett szépen rendeződni a helyzet. Ráálltunk a babaprojektre, kiderült, hogy nem tudok teherbeesni. A Meddőség nagy teher volt, de nem adtuk fel. Jártunk orvostól-orvosig, közben a férjem elkezdett megnyílni nekem, és kezdett mindig megjavulni.

És közben a srác folyamatosan fel-felbukkant az életemben, hol találkoztunk, hol letiltottam, örökös huzavona volt. Az a baj, hogy nagyon jól érzem magam vele. Tudom, hogy a férjemmel akarok maradni, de amikor felbukkan a srác, mindig összezavarodok. Kémia is van, de a leginkább az zavar össze, hogy érzem, hogy vele mennyivel másabb egy-egy beszélgetés, nem kell kihúzni belőle harapófogóval a szavakat, hanem magától kinyilatkozik, akármilyen témáról is legyen szó.

Egy görbe éjszakán elmentünk egy buliba, és ott megint elcsattant egy csók. Megint elmondtam a férjemnek, és megint azt mondta, jó, haragszik, de szeret, szakítsak meg vele minden kapcsolatot, és minden rendbejön.

Nagyon odaadó és önzetlen, megbocsátó, de folyton az motoszkál a fejemben, hogy megint nem tudom, mi zajlik le benne, hiába kérdezgetem, nem érem el.

Egyébként pedig a tenyerén hordoz, tényleg mindent próbál nekem megadni, kedves, okos, humoros, vonzódok is hozzá, és azt is tudom, hogy már nem hazudik, és igyekszik minél jobban megnyílni nekem.

A 2. csók után végérvényesen kizártam az életemből a másik srácot, mert ha nem tudok róla semmit, akkor mindig minden sokkal jobb, viszont ha összefutok vele, az felkavar, összezavar. Pedig szeretem a férjemet, és vele akarok lenni, vele szeretnék megöregedni.

A férjem gyengéd velem, figyelmes, bújós, tehát nem hűvös és érzéketlen, viszont sokszor tényleg azt érzem, hogy fogalmam sincs, mit gondol, pl. erről a csókról sem, és lehet hülyén hangzik, de talán azért is mondtam el neki, hogy kiugrasszam a nyulat a bokorból.

Lehet még szép, boldog házasságunk?

A hazudozások előtt én repültem a boldogságtól, tökéletesnek éreztem mindent, és azt szeretném, ha minden olyan lenne, mint akkor volt.