Mennyi esélye van egy elvált 35 éves csinos nőnek, egy kétéves kisgyermekkel férjet, apát találni?
Ahhoz képest, hogy így beszélsz a gyerekek apjáról, mégis kettőt odaszültél neki... :D
Egy gyerek is sok (jogosan) más embernek, nemhogy 2 v 3.
"Diplomás, világlátott, szorgalmas...csinos nő."
Minden társkereső hirdetés pont így kezdődik.
Azután amikor a valóságban is meglátja az ember az illető "csinos nőt", infarktust kap.
Az egyik -igen jól szituált, művelt és jóképű- barátom évek óta fenn van egy társkeresőn,
és -több mint száz-, magát csinosnak nevező nő jelentkezett nála olyan szöveggel mint amiket te is írtál saját magadról.
Senkit nem szeretnék megbántani, de láttam a fényképeiket, amióta rémálmaim vannak.
Nem gondoltam volna, hogy ennyi önkritikát nem ismerő, elhízott és leharcolt, kritikán aluli banya ajánlkozik "csinos nőként" akkora hátsókkal, amitől a Titanic is felborulna.
Még nem gyártottak olyan hosszú botot, amivel egy normális férfiember megpiszkálná őket.
El sem merem képzelni, hogy milyenek lehetnek a kevésbé "csinosak"??
Bocsi
:)
Én 33 évesen, 4 éves gyerekkel ismertem meg a férjemet. Mondjuk én se férjet, se apát nem kerestem. Ő is elvált, véletlenül ismerkedtünk meg, sok közös témánk volt, jókat tudtunk beszélgetni. 7 éve vagyunk együtt, 4 éve házasok.
(Egyébként én még most is csinosnak tartom magam.)
Kedves 23-as. Szerencsés vagy.
Szerinted a véletlenre kell bízni, hogy gyermeked milyen körülmények között nőjön fel?
Az eredeti apa totál érzéketlen, elutasító sőt néha durva is a gyerekével - 1,5 évesen hanyat lökte mert piszkos kézzel mert közelíteni hozzá, hogy vegye fel (és ölelje meg, amit soha meg nem tett). Nem volt világos miért "bünteti" a gyermeket, ha már az anyjával nincs megelégedve. Egy ilyen apa mellett milyen lélek lesz a gyerek.
Apa nélkül kérdés, hogy kevesebb frusztráció éri a gyereket és egészségesebb öntudata lesz, vagy rosszabb.
Másképpen mi a kisebb rossz: egy rossz együttélés, de család, vagy egy békésebb élet, de fél család?
Most ez utóbbi a helyzet, de hát ez sem tűnik megoldásnak - az idétlen láthatásokról nem is beszélve.
Sajnos az ártatlan gyermek látja kárát (már most, mikor még pelenkás).
Ha az között kell dönteni, hogy rossz apával élek, vagy apa nélkül, mindenképpen az apa nélkülre szavazok.
Ne apát keress. És ne férjet. Azt nem fogsz találni.
Szóval éljen a patriarchális despota!
Mégha önszántából is tesz mindent, senki nem erőszakolta meg, csak éppen viselkedés zavarai vannak. Ez meg férfi esetén bocsánatos, sőt ...
Nem kell ócsárolni őt, még egy kétéves gyermek is "látja" milyen érzéketlen, bunkó csak még nem tudja megfogalmazni.
Még egy állat is jobban gondozza kicsinyeit.
Hogy miért lett házasság, gyerek?
Színjáték, becsapás volt kedvessége.
El nem tudom képzelni, hogy jól érzi magát így a bőrében - most ott tart, hogy az élő fába is beleköt, semmi nem jó neki, csak a tükör a barátja (értsd).
A kérdés is azért fogalmazódott meg, mert már az is megfelelne, ha egy hasonlóan szenvedő férfi partnerrel közösen oldanánk meg egymás problémáit.
Szerelem ... ? Már elmúltunk 20 évesek, kivéreztünk és nem keresem az okokat miért ilyen ez a generáció, de hogy visszaüt az, hogy 35 év alatt nem is gondolnak/unk családra az biztos (főleg a fiúk). Betokosodott, vén, merev 40 feletti férfiak alkalmatlanok a rugalmas, egymást megértő, segítő, (jóban, rosszban) szeretetteljes légkör kialakítására: túl sokáig éltek egyedül maguknak, mai aztán beléjük ivódott és rögzült, minden más csak zavar.
Jöhetnek a dorongok
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!