A csaladom nem fogadja el a ferjemet csupan azert, mert kulfoldi. Minden kapcsolatot szandekosan megszakitottak velem. Mit tehetnek?
4,5 eve vagyok hazas. A ferjem amerikai es az eskuvo utan az USA-ba koltoztem ki vele. A szuleimmel evek ota nem tudtam beszelni. Nem kivancsiak ram, miota ferjhez mentem. Utaljak a ferjemet az orszaga miatt, igy arulonak, senkihazinak neveztek engem is, amiert hozzamentem. Ugy erzik, olyan "bunt" kovettem el, amiert nem jar bocsanat. Azt gondoljak, hogy egykekent messze kulfoldre koltoztem a "mocsok orszagaba", igy a ferjem "elrabolta" a lanyukat. Tiltottak tole mindig is, pedig nem vettek az erot, hogy akar csak felszinesen megismerjek es felfedezzek azt a sok jot, ami benne van. Az is zavarja oket, hogy nem tudnak vele kommunikalni, bar soha meg sem probaltak vele beszelni. Tobb modon probaltam mar felvenni a kapcsolatot a csaladommal, de mindig az lett a vege, hogy csak letettek a telefont. Par hete pedig mar nem is tudom oket hivni. Gyanitom, hogy a szamukat megvaltoztattak. Egyszer szemelyesen is visszamentem Magyarorszagra hozzajuk, de nem engedtek be. Mit tehetnek? Sosem volt ezelott rossz a kapcsolatunk. Edesapam bizonyos ertelemben eleg szelsoseges elveket vall, marmint nem naci meg ilyenek, de tulteng benne a nacionalizmus. Nem tudja elfogadni a dontesemet, nem akarnak latni minket. En nem tudok ugy elni, hogy a szuleim ok nelkul neheztelnek egy ilyen dologert. Egyre nehezebben tudom ezt elviselni. Akik felneveltek, akik mellett felnottem, ilyen erdektelenne valtak irantam...borzaszto erzes. A ferjemmel semmi problema sincs, nagyon rendes, szoval nem ertem, hogy mi a bajuk...nem tudnak a boldogsagunknak orulni. :( Mit tehetnek?
24/N
Szüleid biztos nagyon szeretnek téged, ezért is fáj nekik hogy elmentél. Úgy érzik, hogy elhagytad, "elárultad" őket. Valószínű ők sem fiatalok, talán félnek, hogy egyedül maradnak idős korukban, és te olyan távol vagy, hogy nem tudsz majd nekik segíteni.
Biztos neked sem volt könnyű a döntés, hogy elmenj tőlük ilyen messzire, de döntened kellett, és jól döntöttél, ha úgy érzed, hogy boldog vagy.
Szüleiddel valahogy meg kellene értetni, hogy nagyon szereted őket, de a gyerekek kirepülnek, és előfordulhat ilyen eset, hogy messzire kerülnek. Mondd el nekik, hogy nem elfordultál tőlük, csak egyszerűen éled a kis életed, és boldog vagy. Ha nem beszélnek veled, írj egy szép levelet, melyben kifejezed, hogy szereted őket, és ha fizikailag el is távolodtál tőlük, érzelmileg nem. És írd le, hogy mennyire fáj neked,hogy nem beszélnek veled.
Lehet, hogy megenyhülnek.
Még annyit, hogy én 2 évet éltem Kanadában. A szüleim rendesek voltak, elfogadták a döntésemet, bár tudták,hogy hazajövök. Ha most itt hagynám anyukámat 70 évesen, (és végleg) szerintem ő is nehezen emésztené meg, mert úgy gondolná, hogy felnevelt egy gyereket, aki az utolsó időkben nem lesz mellette. Egy idős embernek nagyon nagyon fontos a támogatás. És szüleid is lesznek azok.
Én gyerek vagyok, de valahol megpróbálom a szüleid oldaláról megközelíteni a dolgot. Persze teljes mértékben együtt érzek veled. Nagyon rossz, hogy nem fogadják el a döntésedet, és sajnos fájdalmat okoznak neked.(De próbáljuk meg őket is megérteni)
Törődj bele, nem fognak változni.
Anyádnak pedig üzenem, hogy kiélni a sarki k.rvák szokták magukat, nem rendes lányok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!