Szoktál ügyelni arra, hogy ne bántsd meg a másikat a válaszaiddal? Vagy ahogy fakad úgy ömlik?

Én mindig figyelek arra, hogy normálisan és értelmesen írjak.

Ha valaki rosszul értelmezte a válaszom, az kissé bánt és olyankor tény, hogy nem szívlelem a másikat, de ezt nem vallom be neki. :) Igyekszem kulturáltan intézni a korrigálást.

Gondolom,ez azért lehet,mert vannak olyan kényes témák,amelyekkel néha más emberek érzékeny pontjára tapintunk,nyilván akaratlanul,és nem szándékosan.Ilyenkor,ha esetleg olyan válasz érkezik,amit magár a vesz a másik,jön a sértődés,indulat,harag.

Bár igyekszem korrekt választ adni minden kérdésnél,nem tagadom,előfordul,hogy olyan választ olvasok,ami az elevenemre tapint,felkavar,és ennek megfelelően válaszolok.Sajnos ilyen vagyok.A kérdések közt is akad ilyen.H megfigyeled,mindig az kapja fel könnyen a vizet,akit valamilyen szempontból érint az adott téma.Mondjuk én nem kemény vagyok,inkább nem bírom leküzdeni a személyes érintettség érzését,és ennek megfelelően reagálok.

Sok embernek az kell h vki seggberúgja (persze képletesen), mert különben b@szik megemelni a seggét és tennie, amit kell.

Élőben is ugyanúgy szoktam keményen fogalmazni, mint itt, annyi h élőben látszik h az ember jót akar (még akkor is, ha bunkón fogalmaz), ez itt sajnos nem látszik, ezért rögtön azt hiszik, aki nyersen fogalmaz az rosszindulatu. Pedig nem.

Én a tapintat híve vagyok. Szerintem fontosabb, hogy emberségesen fogalmazzunk, mint az, hogy rendesen seggberúgjunk valakit. Nincs jogunk megbántani senkit.

Én odáig is elmegyek, hogy akár hazudok is, ha fontos számomra, hogy ne bántsam meg az illetőt. Ezt viszont nem várom el, csak annyit, hogy legalábbis elhallgassák a témát, ha az bántó.

Én nagyon érzékeny vagyok, abba is belemagyarázok dolgokat, amit teljesen ártatlanul mondtak nekem. Folyton aggódom, hogy valakit megbántok, ezért úgy vezetem elő a problémát, hogy a másik fél tudja, számíthat rám a megoldásban is, vagy elfogadom így is, bármit is dönt, és nem ítélem el.

Azt viszont elítélem, aki azt mondja, nem hazudhat, ezért el kell mondania egy-s-mást. Kérte valaki, hogy számoljon be róla, és ezzel megbántson mást? Ha nincs tét, és valakire csak úgy rátör a szókimondás a lelki nyugalma érdekében, azt nagyon utálom, és puszta önzésnek tartom, hiszen arra kíváncsi az ilető, milyen képet vág a másik!Az őszinteség nem jogosít fel, hogy bunkó vagy tapintatlan legyünk, szerintem fontosabb a szeretet és együttérzés.