Hogy lehet ezt feldolgozni?

Nagyon sajnálom, hidd el!

Én még kicsi, 8 éves voltam, mikor meghalt a nagypapám, és mivel őt szerettem az összes rokonom közül a legjobban, ezért nagyon sajnáltam, hogy az utolsó pár percben nem lehettem vele, és nem mondhattam el neki, -amit előtte mindennap megtettem- hogy őt szeretem a világon a legjobban. Ez bennem is borzasztó hiányérzetet okozott. Cserébe én azt csináltam, hogy naponta imádkoztam, és minden ima végén ezzel a mondattal köszöntem el tőle.

Persze még kicsi voltam (és még hívő), úgyhogy nem biztos hogy ez neked segíteni fog. Most felnőtt fejjel, mikor meghalt anyum (ugyan az ő utolsó pillanatáról is lekéstem) nem okozott már ez ilyen gondot számomra, ezért nem tudom mennyire tudtam érdemleges választ adni, de azért próbálkozni lehet.

Az első alkalommal, amikor megteheted, menj ki egyedül a sírjához, "kettesben" lesztek! Beszelj hozzá! Úgy fogod érezni, mintha ott lenne veled, és ott is lesz! Ha annyira szeret(t)ed, és ő is annyira szeret(ett), akkor és ott kérj bocsánatot tőle, és erezni fogod, hogy akkor és ott megbocsát! Az a tudat, hogy megbocsátott, segíteni fog neki is és neked is a lelki megnyugvásban!

Ehhez kívánok neked lélekben erőt és belenyugvást!