Ingerlékeny és öntörtvényű, sosem hallgat meg másokat, ez nagyon bánt. Vajon változik még?

Anyukámról van szó. Nem akarok mocskolódni, mert tisztelem és szeretem, de ma megint "kiborult a bili".

Sajnos olyan igazán jó kapcsolatunk soha nem volt (bármennyire rosszul esik ezt kimondani igy van:(). Nem tudtunk mélyebben megbeszélni semmit, és ez nem rajtam múlott. Mindig próbáltam közeledni beszélgetni, de Vele csak addig lehet beszélgetni ameddig egyetért velem. Utána elszabadul a pokol, kiabál, lehurrog, és kezdődik az ameddig az ő kenyerét eszem szöveg. Ezen kívül kiskoromban gyakran hallottam, hogy "nem egyszerre húztunk nadrágot", ami azt jelenti, hogy sosem voltam partnerként kezelve:(. Egy percig nem mondom, hogy nem szeret, csak azt, hogy valami nem jó...folyton ingerlékeny, ma egy olyan jelentéktelen dolog miatt hurrogott le majd veszekedett velem, hogy ha leírnám mi volt akkor csodálkoznátok. Mondtam neki, hogy ilyen dolgok miatt nem kéne így felkapnia a vizet, hisz neki sem jó. De tényleg mindenen felhúzza magát, természetesen mindenki rossz csak neki lehet igaza. A mai vitánk után persze egyből hívta a barátnőjét és kitálalta a dolgokat kifordítva, negyede sem úgy volt ahogy előadta...nem lakom itthon mert egyetemista vagyok, de pár napra haza jöttem. Már felhányta, hogy nem látott egész végig míg itthon voltam mert egész nap tanultam (tényleg tanultam reggel délután és éjjel, de vizsgaidőszakban mit csinál az ember?!) Amikor nem tanultam akkor meg vele voltam, segítettem, apukámmal és a nagyszüleimmel voltam, még a párommal sem találkoztam, akit egy hete nem láttam...mikor megtudta, hogy a párommal is akarok találkozni akkor egyet fújtatott, hogy "hurrá, ő is itthon van...":( (3 éve vagyunk együtt a párommal szóval megszokhatta volna már...)

Szeretném, ha jobb viszonyunk lenne, de egyszerűen nem tudom, hogyan lehetne...próbálok kedves lenni, finoman megmondani, mit csináljon másképp, próbálok alkalmazkodni de nem megy...mindig van valami...mikor haza jövök általában mindig megbánom, hogy miért nem maradtam az albérletben...apukámmal jó a viszonyom.

Sajnos szakomból kifolyólag újabban már azzal is lövöget, hogy ne akarjak neki tanácsokat adni...:-S

A párkapcsolatomat úgy veszi mintha játék lenne, épp hogy nem röhög szembe mikor meghallja, hogy eljegyzést tervezünk, ez is nagyon fáj:(

Bocsánat, hogy hosszú lett, muszáj volt panaszkodjak kicsit:(

Szerintetek valamikor megváltozhat? vagy jobb ha ráhagyok dolgokat?

21-L