Hogyan bocsássak meg a családomnak?
Elég boldogtalan gyermekkorom volt: a családunkban (6-an vagyunk unokatestvérek) mindig mindenért én voltam a hibás, a rossz, mindenért én kaptam ki - a többieket még csak meg sem ütötték - , folyton a többiekhez hasonlítgattak. Én vágytam volna a szeretetre, de mikor meg akartam volna ölelgetni a családtagjaimat, általában mindig elhajtottak, visszautasítottak.
Egy idő múlva persze már én is dacossá váltam, mert nagyon bántott a folytonos megkülönböztetés, a rengeteg sérelem és elutasítás, kamaszkoromban volt egy többéves depressziós időszakom ( és én még akkor is csak azért hánytam ki a bevett gyógyszereket, mert nem akartam nekik fájdalmat okozni), amit végül elhidegülés követett.
Mára helyzet kicsit megváltozott, mivel időközben én lettem a családban a "tehetséges művész és az okos", nem ér olyan sok atrocitás, és ma már csak megvonom a vállam, amikor megkapom, például, hogy "soha nem segítesz semmit otthon", bár tény, hogy fáj az igazságtalanság.
Sokat gondolkodtam azon, hogy mi miért alakult így, de már nem akarom tudni, csak lezárni ezt az egészet. Igazából, szerintem a családom ezt észre sem vette, pedig jó néhányszor mondtam el nekik zokogva, hogy mennyire rosszul esik, amit tesznek, de a válasz mindig az volt, hogy nincs igazam, és hogy nekem kellene megváltoznom - és én változtam, rengeteget, mégsem volt elég.
Mára - egy-két kivételes rokontól eltekintve - jó kapcsolatot ápolok a családommal, de közömbös vagyok irántuk, egyszerűen nem tudom szeretni őket.
Legszívesebben elköltöznék innen minimum 200km-re, de sajnos nincs rá lehetőségem, addig viszont nem akarom úgy élni az életem, hogy mindennap a múlt jusson az eszembe.
Tényleg meg akarok nekik bocsátani, de nem igazán megy. Pedig tudom, hogy emberek, és ezért hibáznak, de nem annyit és olyan durván, ahogy velem tették. Biztos, hogy én sem voltam mindig angyal, és próbáltam leszűkíteni a jogos sérelmek listáját, de az így is mérhetetlenül hosszú.
Szerintetek mit tegyek? Itt és így nagyon boldogtalan vagyok, alapvetően egy szomorú emberré váltam... de nem akarom, hogy ez így folytatódjon.
válasza:Ha minden erőfeszitésed ellenére sem vagy képes megbocsátani nekik, akkor ne erőltesd, ha megbocsátanál, sem lehetne vissza pörgetni az időt és semmissé tenni a megtörténteket.
Kezd el ezeket a gyerekkor sérelmeket feldolgozni és normális életet élni, ehhez nem kötelező a megbocsátás.
Van egy mondás: a felnőttkor arra való, hogy kiheverjük a gyerekkort.
válasza:Te ugyan mást mondtál, de én ezt értettem:
Te még nem akarsz megbocsátani.
Minden szavadból süt a vád.
Te haragudni akarsz rájuk, csak valamiért nem mersz ezzel szembenézni.
Inkább hazudsz magadnak is.
(Az tök mellékes, hogy nekünk is, engem pl.nem zavar cseppet sem.)
Szerintem hagyd abba a hazugságot, haragudj, tombold ki magad jó alaposan, és utána, amikor felszabadultál ezektől az érzésektől, eljuthatsz a valódi megbocsátásig. Most inkább elfojtás lehet benned, az eszeddel tudod, hogy "helytelen" dolgot teszel, amikor haragszol a családodra, de az érzéseid még mást mondanak. Ez így nem jó. Az elfojtás nagyon káros is lehet. Nincs semmi baj a haraggal. Amikor pontosan tudod, hogy kire, miért és mennyire haragszol. Akár meg is mondhatod neki. "Nagyon haragszom rád, mert amikor ezt meg azt tetted, attól én így meg úgy éreztem magam." Ennek semmi köze ahhoz, szerinte neked nincs igazad. Szerinted (és szerintem is) meg ebben igazad van. Ki más tudná, hogy hogyan érezted magad, mint te magad?
Éppen ezért, a fentiek szellemében, ha mégis tévednék, nyugodtan hülyézz le! :D
Ui. Csak mielőtt megteszed, gondolkodj el magadban 1 percre! Több nem kell.
Nem, nem hazudok :) Azaz, mondjuk úgy, hogy kétoldalú a dolog.
Tegnap ezen rengeteget gondolkodtam, mert én rettentően szeretem az embereket, és sokszor elismételtem magamban, hogy "hiszen ők is azok". De mikor oda került a sor, hogy kimondjam, megbocsátok nekik, nem ment, mert éreztem, hogy tényleg haragudni akarok rájuk. Azt szeretném, hogy egy kívülálló végre mondja a szemükbe, hogy igenis boldogtalanná tettek és ők értsék meg, mennyi fájdalmat okoztak nekem, amitől nehéz megszabadulnom.
Nem kell, hogy sajnálják vagy megbánják a dolgot, az sem, hogy bocsánatot kérjenek, csakhogy elismerjék, hogy hibáztak... hogy elismerjék, nem voltam a rossz ember.
Tehát félig igazad van: valóban szeretnék rájuk haragudni, ugyanakkor tényleg megbocsátani is, mert tudom, hogy mindezek ellenére sok jó van bennük...
válasza: válasza:Van egy bölcs mondás: Ha nem ítélkezel, nem lesz mit megbocsátanod.
Egyszerűen hangzik, lelkileg át kell adni mindehhez. Nekem a Colin C. Tipping féle könyv segített, de sajnos csak angolul van. (hacsak azóta nem) Az interneten beírod "Gyökeres megbocsátás", vagyis ezt: Radical Forgieving" (Estleg nézz utána a szótárban a megbocsátás angol helyesírásának.) A könyv lényegi mondanivalója pár sorban: Van egy Isten Valóság Világa, és egy Anyagi Valóság Világa. A lelkek, vagyis anyagtalan tudatok, az Isteni Valóság Világában időznek, mielőtt a Földre jönnének. Ott minden tudatnak egy életterv készül, kiválasztják az élettervhez szükséges családot, szülőket, sorsot. A cél mindig a tanulnivaló megtanulása. Tehát olyan emberek közé kerül, akik által megtanulhatja az aktuális leckét. A szülők és más emberek, akik körülötte vannak, eljátsszák a nekik kiutalt szerepet, ami gyakran hálátlan szerep emberi szemmel. PL. jelen esetben a te szüleid. Valamit kell tanulnod ebben az életedben. LÉehet, hogy éppen a megbocsátást. Tehát nem szabad megítélned őket, hanem HÁLÁSNAK KELL LENNED, hogy a rossz szülő szerepet felvállalták. Így tehát bejön az OSHO mondás: Ha megtalálod a kulcsot, rájössz, hogy a zár nincs is ott,az ajtó magától kinyílik.
Na eghhez el kell fogadnod, vagy át kell állnod egy ilyesfajta gondolkodásra. Nekem ez nagyon bejött, az egész életem kiemelkedett a veszekedések és néma dühölések tengeréből, szabad és tisztalelkű lettem.
Itt vannak még kis írások ilyesmiről: [link]
válasza:miért kéne megbocsátanod?
mi lesz attól jobb?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!