Apa rettenetesen szigorú és még mindig abban a hitben él, hogy pici gyermek vagyok. Mit tegyek?

Én örülnék,ha velem egy picit is törődne apu,de nem.Elváltak a szüleim,és 2 évente egyszer talákozunk úgy 10percre,amikor véletlenül összefutunk valahol,legtöbbször akkor is én köszönöm rá:(

Am bocsi ha ismétlek vkit,csak a kérdést olvastam el.Sztem mond el neki MINDENT!Gondolom nem nagyon ismeri a baráti társságod,mert ha igen,akkor nem féltene ennyire.És ami fontos.Ha megbeszéltek egy időpontot,h arra hazaérsz,akkor mindig érj haza,ne késs..Inkább 1perccel előbb érj haza,mint később,mert gondolj csak bele:(val.színűleg) ok nélkül félt ennyire(mármint h nem csinálsz semmi olyat h drog..)mi lenne ha még késnél is.Sztem ha a megbeszélt dolgokat egy darabig betartod,akkor egyre kevesebb kérdést tesz fel,és a végén már csak talán ennyi marad:Akkor mikorra érsz haza? :)

Én is így nőttem fel.

Túlzásba vitték az aggódát, én most 27 éves vagyok.

Mikor anno megismerkedtem a jelenlegi már majdnem férjemmel, engedékenyebbek lettek, szerintem látták, hogy valaki "vigyáz rám". Így csökkent a szigor, de csak csökkent.

Miután már külön életet kezdtem élni, szülőktől külön, nehezen fogadták el.

Visszagondolva le kell ülni velük, mint egy komoly tárgyalás, elmondani nekik, hogy ez téged mennyire nyomaszt, és hogy összenyomnak téged ezzel a túlzott aggódással. (szerintem nem fognak változni ennek ellenére sem, de egy próbát megér.)