Anyukák, Ti együtt tudtok/tudnátok élni a rokonaitokkal?

Nem szerencsere, de valamit valamiert...

Ha nem tetszik menjetek alberletbe, ha maradtok akkor meg koszonjetek meg nekik, hogy segitenek.

Hasonló helyzetben igen, egyébként semmi pénzért. Gondolj arra, hogy nemsokára jó lesz nektek a saját kuckótokban, vegyél nagy levegőt, és csináld tovább. Szerintem senkinek nem könnyű ebben a helyzetben.

Mi bővítettünk, ezalatt albiban laktunk a két kisgyerekünkkel. Kemény volt, de megérte, most már nyugalom van. :) Szülők mindkettőnk esetében más városban élnek, így az együttlakás nem került szóba, viszont az építkezés alatt anyósomék sokat jöttek az ügyintézésben segíteni, és hát az is bőven elég volt a közösen eltöltött idő szempontjábòl. Mindegy, túl vagyunk rajta, és mondtam, most már tök jó. :)

Én tudnék velük együtt élni. De nyilván ez rokonfüggő, valóban vannak emberek akikkel nehéz az élet.

Viszont ezt az újabban divatba jött "senkit sem viselünk el" történetet nem igazán értem. Nem igaz, hogy mindenki ennyire elviselhetetlen. Inkább az van, hogy az emberek elkényelmesedtek és már a minimális kompromisszum, erőfeszítés sem elviselhető sokaknak, ami szomorú. Olyan szinten elértéktelenedtek az emberi kapcsolatok, hogy ijesztő. Aztán meg csodálkozunk, hogy depresszió van, mert inkább egyedül kuksol mindenki, nehogy véletlenül is valaki "belepofázzon" a dolgaiba. Sok rokon amúgy nem is pofázna bele önkéntelenül mindenbe, ha érezné, hogy a véleménye és a személye fontos a másiknak és majd úgyis meg fogja kérdezni.

Ha nagyon muszáj, és akkor is nehezen.

Mi nagyon sokat dolgoztunk azért, hogy külön lakassunk, és ezt nem szeretném feladni. Mindenféleképpen igyekeznék elkerülni, hogy hozzájuk költözzek.

Ha mondjuk ők költöznének hozzánk, akkor is csak úgy, ha rövid időre, pontos dátum van, hogy meddig maradnak, és tudomásul veszik, hogy az én házam, az én szabályaim.

Egyikünk családja sem egyszerű eset, és velünk sem könnyű, úgyhogy rengeteg lenne a konfliktus. Csak abban a tudatban laknék így együtt, ha tényleg elkerülhetetlen, és több a haszna, mint a kára.