Mi történne, ha ezt tenném?

Tudom, rengeteg ehhez hasonló kérdés kering ezen az oldalon, amikben arról van szó, hogy hogyan lehetne megszabadulni egy pszichopata/alkoholista/agresszív apától. De kérlek ne írjátok meg, hogy miért nem olvasok el más kérdéseket (ezt már mellesleg megtettem párszor), minek írom ki. Talán, ha kiírom a kérdésemet és érkeznek rá hasznos válaszok, akkor már lesz reményem, hogy lehet változtatni a helyzeten.

Sajnos apám nevén van a lakásunk, és nincs pénzünk arra, hogy elköltözzünk, és folyton azt hajtogatja, hogy ki fog dobni minket, ha idén nyárig nem találunk lakást magunknak. (Egyébként szerintem baromira pofátlan, hogy egy embernek nem nevezhető lény itt pöffeszkedhet a lakásban, mi meg pakoljuk össze, amink van, és még mi keressünk új otthont. Nem mi tettük tönkre a családot, nem mi aláztuk meg őt folyamatosan, nem mi bántalmaztuk fizikálisan őt folyamatosan, hanem ő minket. Ebben a helyzetben a törvények nem engem és anyát szolgálnak sajnos.)

És kérlek ne írjatok olyasmit, hogyha bántalmazott, miért nem jelentettük fel a rendőrségen, és mit mártírkodok most itt... Ha valakit érdekel, leírom privátban, hogy miért nem cselekedtünk így.

De már nem bírom tovább, megbénít, nem akarom tovább tűrni, hogy bántson engem és anyát. Ráadásul ebben az évben érettségizem, és nem hagy békén, mindig üvöltözik valami miatt, tanulni sem lehet tőle.

Szóval az lenne a kérdésem, hogy mi történne, hogyha egy nap kipakolnám a cuccait az ajtó elé, lecserélném a zárat, és mehetne az anyjához? Beperelne minket, hisz nem a miénk a lakás (bár elvileg anyának jár 33% tulajdonrész)? Van esély arra, hogy ezt elkerüljük, vagy teljesen képtelen? (Bár amilyen agresszív és vehemens, vélhetően nem tudnánk elkerülni.)

Lenne esélyünk anyával ebben a helyzetben megtartani a lakást, és elérni, hogy ő költözzön el, akinek valóban el kéne költöznie?

Anya már elment ügyvédhez, hogy hátha tud segíteni, de sajnos nem vagyunk olyan helyzetben, hogy súlyos pénzeket áldozzunk rá. Eddig adott tanácsokat, de azok olyanok voltak, mint halottnak a csók.

Kérlek, ne ítéljetek el, és empatikusan válaszoljatok. Nagyon köszönöm előre is a válaszokat.

19/l