Mi történne, ha ezt tenném?
Tudom, rengeteg ehhez hasonló kérdés kering ezen az oldalon, amikben arról van szó, hogy hogyan lehetne megszabadulni egy pszichopata/alkoholista/agresszív apától. De kérlek ne írjátok meg, hogy miért nem olvasok el más kérdéseket (ezt már mellesleg megtettem párszor), minek írom ki. Talán, ha kiírom a kérdésemet és érkeznek rá hasznos válaszok, akkor már lesz reményem, hogy lehet változtatni a helyzeten.
Sajnos apám nevén van a lakásunk, és nincs pénzünk arra, hogy elköltözzünk, és folyton azt hajtogatja, hogy ki fog dobni minket, ha idén nyárig nem találunk lakást magunknak. (Egyébként szerintem baromira pofátlan, hogy egy embernek nem nevezhető lény itt pöffeszkedhet a lakásban, mi meg pakoljuk össze, amink van, és még mi keressünk új otthont. Nem mi tettük tönkre a családot, nem mi aláztuk meg őt folyamatosan, nem mi bántalmaztuk fizikálisan őt folyamatosan, hanem ő minket. Ebben a helyzetben a törvények nem engem és anyát szolgálnak sajnos.)
És kérlek ne írjatok olyasmit, hogyha bántalmazott, miért nem jelentettük fel a rendőrségen, és mit mártírkodok most itt... Ha valakit érdekel, leírom privátban, hogy miért nem cselekedtünk így.
De már nem bírom tovább, megbénít, nem akarom tovább tűrni, hogy bántson engem és anyát. Ráadásul ebben az évben érettségizem, és nem hagy békén, mindig üvöltözik valami miatt, tanulni sem lehet tőle.
Szóval az lenne a kérdésem, hogy mi történne, hogyha egy nap kipakolnám a cuccait az ajtó elé, lecserélném a zárat, és mehetne az anyjához? Beperelne minket, hisz nem a miénk a lakás (bár elvileg anyának jár 33% tulajdonrész)? Van esély arra, hogy ezt elkerüljük, vagy teljesen képtelen? (Bár amilyen agresszív és vehemens, vélhetően nem tudnánk elkerülni.)
Lenne esélyünk anyával ebben a helyzetben megtartani a lakást, és elérni, hogy ő költözzön el, akinek valóban el kéne költöznie?
Anya már elment ügyvédhez, hogy hátha tud segíteni, de sajnos nem vagyunk olyan helyzetben, hogy súlyos pénzeket áldozzunk rá. Eddig adott tanácsokat, de azok olyanok voltak, mint halottnak a csók.
Kérlek, ne ítéljetek el, és empatikusan válaszoljatok. Nagyon köszönöm előre is a válaszokat.
19/l
válasza:
válasza:Az semmiképp se jó megoldás, hogy kipakolod a cuccait. Övé is a lakás, ráadásul nagyobb arányban az övé. Szóval ehhez semmi jogod.
Anyukád és te is felnőttek vagytok. Nem tudok ketten fenntartani a fizetésetekből egy albérletet?
Ebből kár büszkeségi kérdést csinálni. "még mi keressünk új otthont" igen! Ha szeretnétek normálisan, nyugalomban élni, akkor keressetek másik otthon! Ez nem otthon, csak egy lakás!
válasza:Ezen az oldalon többnyire teljesen ártatlan emberek szidják, és mondják el mindennek a családtagjaikat.
A ti ügyetek meséje is sántít, hiszen még a felkeresett ügyvéd sem tudott segíteni nektek.
A lakás meg azé, aki a TULAJDONOSA!
Azért senki sem fogja elvenni a tulajdonosától, mert a lányának más az óhaja.
Viszont 19 évesen már nyugodtan el lehet húzni hazulról, ha nem tetszik az otthoni rendszer...
válasza: válasza:"mi történne, hogyha egy nap kipakolnám a cuccait az ajtó elé, lecserélném a zárat, és mehetne az anyjához?"
Mi történne, hogyha egy nap kipakolná apád a cuccaitokat az ajtó elé, lecserélné a zárat, és mehetnétek a pi....?
válasza:Ha papíron apád a tulajdonos az ingatlan felett, és egy nap arra menne haza, hogy ti kizártátok, akkor nagy bajban lesztek.
Ugyanis apád teljes joggal kihívhatja a rendőrséget, hogy a tulajdon ingatlanába nem tud bemenni. Hatósági személyek segítségével vagy betöri a saját ajtaját, vagy kinyitjátok az ajtót neki. Onnantól kezdve nektek pokollá teszi az amúgy sem kellemes életeteket.
Én tudom min mész keresztül, csak annyi különbséggel, hogy nekem az anyám volt alkoholista. Tudom mit élsz át, mert jó magam is átéltem.
Én nem kérdezem meg, hogy anyud miért nem jelentette fel, vagy miért kínlódtok még mindig, de egy valamit nem értek.
Gondolom apád nem 1 éve alkoholista. Vagyis legalább 14 éves korod óta tudod, hogy baj van, hogy az apád nem jó ember. Miért nem spóroltatok anyuddal? Most már lenne annyi tőkétek, hogy nyugodt szívvel új életet kezdhetnétek.
Én 14 évesen már tudatosan spóroltam. Visszavittem az üres üvegeket, segítettem a szomszéd néninek takarítani amiért kaptam kis pénzt. Később amint lehetőségem akadt dolgoztam, sőt egész nyáron dolgoztam. 18 évesen eltudtam menni úgy, hogy hónapokig nem volt gond a szállás és a kaja költsége.
Hogy ti mit tudtok tenni? Sokat nem? Vagy tűrtök tovább, vagy elkezdtek spórolni, hogy nyárra legalább egy szobát kitudjatok venni valahol.
válasza:Szerintem az történne, hogy ő is átcseréltetné a zárakat, és azzal a lendülettel dobna ki titeket. Mégis hogy akarjátok kizárni a saját házából? Röhej. Azt hiszed szomorúan nézné hogy hát kitettétek és elballagna az anyjához? Ilyet talán a legjólelkűbb birkább ember csinálna (bár olyat ki akarna kitenni) de az írásodból következtetve az apád nem ez a kategória
Nem is értem mért te akarod elüldözni apádat, aki a tulajdonos. A helyedben én már rég össze gyűjtöttem volna nyári munkával a pénzt hogy amint lehet egy szobát bérelve eltűnhessek onnan. Te meg még piszkálni akarod az alvó medvét.
válasza:"hogyan lehetne megszabadulni egy pszichopata/alkoholista/agresszív apától"
Pl. úgy, hogy elköltözöl!!
Feltételezem, nektek sose volt semmi ilyesfajta gondotok, így képtelenek vagytok beleképzelni magatokat egy ilyen helyzetbe. Érzéketlenek és empátiától teljesen mentesek vagytok. Mondom, érettségi előtt állok, nem tudok dolgozni úgy, hogy egy tisztességes összeget összeszedjek havonta, anya fizetése meg elmenne teljesen a havi albérletre (mit hisztek, hogy ezen nem gondolkodtunk már el?)
És véleményem szerint igenis felülbírálható - a törvény szerint is, hisz anyának is van már valamennyi tulajdonjoga - hogy kit is illet meg egy lakás.
Ez nem büszkeségi kérdés. De ha akarod, költözz csak össze apámmal, biztos élvezni fogod. De én már majdnem két évtizede szenvedek ezzel. Nyilván nem lehet megérteni, felfogni teljesen, hogy milyen lehet ez, de hogy törekedni se tudtok arra, hogy átérezzétek... Ez szomorú. Jöttök válaszolni, de csak arra jó ez számotokra, hogy leugassatok, és megannyi más kérdezőt is, aki hozzám hasonló, kiszolgáltatott helyzetben él. Nem az okoskodásotokra vagyok kíváncsi. Hanem arra, hogy hogyan lehetne ezt megoldani.
válasza:9: Szorult belém empátia. Nálunk is hasonló volt a helyzet otthon. Úgyhogy pontosan tudom, hogy milyen.
Álmodozni lehet, csak az nem oldja meg a helyzetet.
Az én anyukám igenis elköltözött velem, pedig én pici voltam. És ő is nagyon rosszul keresett.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!