Anyukám nagyon maradi, mit tehetnék ez ellen?

Csajszi, annyi hazudozó van az interneten, hogy miért ne egy ilyen sztori legyen valami légyfogó a hiszékenyeknek? De oké, elhiszem. Akkor viszont az a megoldás, hogy érettségiig nyeled a békát, tanulsz, hogy felvegyenek valahova, ahol kollégiumba tudsz költözni.

Tudod, pont ez az az életkor, amikor a fiatal már nem annyira gyerek (de még nem is teljes jogú felnőtt), a szülő meg még nem áll készen arra, hogy a gyerekét elengedje, és ez sok esetben nehéz és több évig tartó folyamat. Most neked kell alkalmazkodnod, aztán amint tudsz, kilépsz, és a saját életedet alakítod. Az nem megoldás, hogy a háta mögött szépen átesel a ló túloldalára. Próbáld megérteni az ő helyzetét is, ő a szülő, talán ő is hallja, látja a rémhíreket, hogy most ez tűnt el, most az tűnt el, ha látja valaki, szóljon itt és itt, vagy hogy beszámíthatatlan alakok támadnak rá járókelőkre. Érted még anyukád tartozik felelősséggel, akkor is, ha már lassan felnőtt leszel.

Nem írom azt, hogy meg fogod köszönni neki ezt, mert soha nem fogod megköszönni neki azt, hogy nem jó módon mutatja ki az aggodalmát, de ha egyszer te leszel szülő, meg fogod érteni, mi játszódik le most benne, viszont addigra te már megtanulhatod az ő példájából kiindulva, hogyan csináld jobban.

Az én szüleimmel nehéz volt, ráadásul amióta van ez a nagy "népvándorlási" probléma Európában, a testvérem rendszeresen be van osztva a határra, anyánk nagyon félti, pedig évek óta külön élő, önálló felnőtt férfiről van szó, nem egy tiniről. Viszont akármennyire is kemény dió a szüleim, azért idővel mérséklődött a viselkedésük, de teljesen nem szűnt meg, talán soha nem is fog, viszont mostanra már elviselhető, és javult is velük a kapcsolatom. Ez viszont nem rajtam vagy a tesómon múlt. A gyereket elengedni a szülő saját harca, kinek könnyebb, kinek nehezebb, ez attól is függ, mit hozott a saját gyerekkorából, milyen minták voltak körülötte, mennyire nőtt fel burokban... stb.

Szóval a te érdekedben azt mondom, hogy legyél türelmes, tegyél meg mindent annak érdekében, hogy a saját lábadra állj, ezt nem anyukád felé bizonyítod, hanem csak önmagadnak, és te profitálsz majd belőle a legtöbbet. Vigyázz magadra, legyél körültekintő, alapos, ne dönts forrófejűen, annak soha nincs jó vége.

Te is el fogod követni a saját baklövéseidet, ezt senki nem ússza meg, a te gyerekednek is meglesz a saját "utálom anyut" korszaka. De a tanulj abból, amit látsz, tapasztalsz, hasznosítsd a rosszat is, keresd az okokat. Nem biztos, hogy akár anyukád viselkedésére a mostban találsz választ.

És persze szórakozz is, csak ne felelőtlenül. :-)

Anyukád idővel tovább fog lendülni ezen az életszakaszon, és akkor ha te nem taszítod most teljesen el magadtól, csak mert hülyén viselkedik, meglátod, jobb lesz kettőtök kapcsolata is.

Azért arra esetleg felhívhatod a figyelmét, hogy bízzon egy kicsit jobban a nevelésében, hiszen ő nevelt azzá, aki most vagy, és ha jól csinálta, akkor nem kell aggódnia. Nem biztos, hogy ez most meg fogja érteni, de idővel megérti és megnyugszik.

Te pedig figyelj arra, hogy tényleg ne adj neki okot a bizalmatlanságra, idővel elcsitul ez az időszak, én azt mondom, megéri most neked egy kicsit tudatosabban hozzáállnod. Én ezt már végigcsináltam. Remélem, segítettem. A pontozás nem érdekel. :-)