Hogy birkózzak meg a helyzettel?

Mar nagyon régen szeretnek kistesot, de anyaek nagyon elhidegültek egymástól, mar a válás veszélye is fennáll. De annyira szeretnek egy kistesot! Felfogtam, hogy mar tuti, hogy nem lesz, csak egyszerűen faj belegondolni, mert anyának, meg apának is van tesoja es tok jól megvannak, kisegítik es szeretik egymast. De nekem nincs ilyen.

Pár osztályársamnak vannak tesói és állandóan ott panaszkodnak, hogy "A tesom hulye", meg "Bárcsak ne lenne tesom".

Nem tudjak, hogy milyen rossz, ha az ember egyke. Ráadásul ugye anyaek sokat veszekszenek es jo lenne valakivel megbeszélni.

Es ez az egykeseg meg jobban faj, mert mostmár tudom, hogy lenne egy nővérem, de ő meghalt még a születése elott.

Hogy emésszem meg, hogy már biztosan nem lesz testvérem?