Mik akartatok lenni gyerekkorotokban, és a szüleitek mennyire befolyásolták a döntésed? Kitartottál az álmaid mellett vagy teljesen más szakmában dolgozol?

Én még csak 17 éves vagyok, jelenleg középiskolai tanár vagy idegenvezető szeretnék lenni (tudom, nem éppen párosítható szakmák, nyilván előbb-utóbb döntenem kell majd). Szüleim sajnos minimálisat támogatnak, ők azt akarják, hogy a családi könyvelőcéget vigyem tovább, mert abban van a pénz és kb.mindenki hasonló véleményen van a rokonságból, hogy tanárként felkopik az állam, az idegenvezető meg lassan úgyis kihal és soha nincs otthon stb. Szóval így elég nehéz, de én ki szeretnék tartani az álmaim mellett.

Egyébként 11 éves koromig csillagász akartam lenni, csak ahogy kezdődtek az egyre súlyosabb gondok a matekkal, úgy jöttem rá arra is, hogy sajnos ezt nem nekem találták ki.

Arra emlékszem, hogy oviban csillagász szerettem volna lenni. Illetve sokáig érdekelt a földrajz és elképzeltem magam, hogy olyan helyen dolgozok mint a NASA vagy éghajlat kutatóként stb. Akkoriban nagyon hatottak rám a katasztrófa filmek.

13-14 évesen meg Bejött a képbe a vészhelyzet meg ehhez hasonló témájú filmek, meg szerettem volna tanulni az orvosi latint és ilyen debilségek. Középiskolába végül eü tagozatra mentem és érettségi után ott maradtam egy OKJ-re. Jelenleg ezt a vonalat viszem tovább és egyetemen tanulom ugyan azt amit OKJ-n. A célok közt lenne egy külföldi Msc is, ha azt elvégezném itthon egyedülálló lennék vele.

Senki nem korlátozott aminek Örülök és azt csinálhatom ami érdekel.

Gyerekként állatorvos akartam lenni, ami szerintem ez a kisgyerekek között elég népszerű álom, de rájöttem, hogy nem igazán megy a kémia, illetve a műtétek, és a nagyon beteg állatok látványát se tudnám huzamosabb ideig elviselni, így letettem róla.

10.-11. osztályban jött az elgondolás, hogy vagy jogra, vagy közgázra szeretnék menni, végül jogra, és gazdasági szakokra felvételiztem, és most gazdasági szakon vagyok másodéves.

A szüleim nem igazán befolyásoltak ilyen szempontból, csak azt szerették volna, ha egyetemre mennék, illetve hogy olyan szakra, ami érdekel is.

Kedves 16-os, miért nincsen? Az ma már ne tartson vissza, hogy fú a női pilóta az milyen ciki, mikor manapság a rendőrtisztire lassan több lány jár, mint fiú és önszántábòl a hadseregbe bevonult katonanő sem egy van a világon:) egyenlőség van, mindenki azt tanul, amit szeretne. Meg akkor ennyi erővel férfi légiutaskísérők se legyenek, hiszen az meg hagyományosan női szakma volt.

Persze nyilván valószínűbb, hogy egy recepciós fizetésből nem igazán fog kijönni a pilótavizsga, de ha egyszer adottak lesznek a körülményeid, eszedbe ne jusson csak azért meghátrálni, merthogy "az asszonynak a konyhában vagy max a fodrászszalonban a helye" :)

Egészen 8. osztályos koromig fodrász szerettem volna lenni. A szüleim támogattak, egész jó kézügyességem is volt szép hajakat tudtam már akkor is csinálni ismerősöknek. Végül valami megváltozott egyik napról a másikra. Nem tudtam, hogy hová menjek tovább tanulni. Végül egy erős gimnáziumba mentem. Leérettségizem, ott volt már, hogy a felvételi jelentkezéseket le kell adni. Még akkor sem tudtam, hogy mi szeretnék lenni.

Végül egészségügyi főiskolára adtam be a jelentkezésemet, ápolónőnek. Fel is vettek, ahogy jártam a suliba egyre jobban megszerettem az egészet. Mellette angolt tanultam, mert célom volt az, hogy elhagyjam az országot. Diploma megszerzése után, elkezdtem intézni a kivándorlást Ausztráliába. 4 éve itt élek, ápolónőként dolgozom egy sebészeti osztályon. A szüleim mindenben támogattak.